Lehetetlennek tűnő, embertelen feladatot róttam magamra. Ehhez képest: színpadra léptünk! Igaz, kényszerhelyzetben (lejárt közben a bp-i támogatás határideje). Saját mércém szerint - sajnos - csak közepes szintű előadást látott a közönség. (Kiváló zenekar nélkül gyengébbre sikeredett volna!) Szégyenkeznünk azonban így sem kell; szerintem a szokásos újvári színvonal felett teljesítettünk.
Kedves, őszinte volt a szereplők színpadi jelenléte; kellemes összhang jellemezte a játékot. Lelkesedésük, játékkedvük, példásnak mondható, - hatásosan játszottak! Hálás volt érte a közönség. Szinte önmagukat múlták felül a váratlan helyzetek rögtönzött megoldásában is. Minden dicséretet megérdemelnek, - annak ellenére, hogy természetesen lesz még mit csiszolnunk, jobbítanunk.
Tulajdonképpen kényszermegoldás vegyítette a régi történetet, és az új helyzetet (díszletre, bútorzatra, jelmezre, illetve azok kölcsönzésére nincs pénzünk), ezért felesleges pl. az ajtók, ablakok számonkérése! Ki-ki a saját ruhatárából öltözött, - sajnos nem mindig a lemegfelelőbben...  Fegyelmezettebben kellett volna a többször említett szabályokhoz igazodniuk: színek, minták, formák, anyagok összhangjával, jó ízléssel, történéseknek és a darabbeli télies időszaknak megfelelően. Változtatnunk kell rajta!
- Összehasonlítva az előző rendezésekkel, miben volt ez más?
- Nem szokásom félkész munkára ráfogni, hogy elkészült, hogy rendben van... Mindig erős hiányérzettel küzdöttem, az előadáson is. Utólag sem mondhatok mást: 45 perces próbákkal nem sokra megy az ember. Továbbá: rendszeresen hiányoztak a főszereplők, (pl.: lányok helyettesítették a fiúkat, de ez nem oldott meg semmit). Futtában, be-beugrott percekre, erősen megosztott figyelemre nem lehet építeni! Komoly munka, kellő odafigyelés nélkül nem várható időálló eredmény, - bármennyire is azt hiszik... És időközben talán azt is megtanulják a szereplők, hogy fontosságsorrend ismerete, -sőt, gyakorlása - nélkül örökös kapkodás lesz az életük.
- Kik támogatták az előadást? Mennyire támaszkodhatott más érsekújvári kultúrszervezetek jóhiszemű együttműködésére?
- A bp-i Bethlen G. Alap támogatott bennünket, és 30, - számomra ismeretlen - adakozónak köszönhetjük a segítséget. Béres József mérnök úr, a papírfeldolgozás területén sikeres vállalkozó Párkányból és Czuczor Elvira (Korzó) volt kiemelt támogatónk a polgármester úr pedig terembércsökkentést ígért.  Itt említem meg dr. Peternai Zsuzsa, a Pázmány Péter Gimnázium igazgatónőjének támogatását, amely nélkül nem jöhetett volna létre a produkció.
A következő kérdésre adott válasz: kultúrszervezetek jóhiszeműségét ebben a városban sohasem tapasztaltam! (Intézmények vezetői közül régebben Tóth József, Deák Tibor, Szabó Eleonóra volt segítőkész, jelenleg utóbbiaknak van rá lehetőségük.) Itt együttműködés helyett irigységből eredő elutasítás, sőt rosszindulatú akadályoztatás a "divat"! Érdekszövetségek védik egymást, és az együttműködés megértés leple alatt jelent kirekesztést, megosztást, ellenségeskedést. Azonnal meg kellene szüntetni az ilyen közösségrombolást!

A rendezőnő és a két férfi-főszereplő a darab bemutatója után (Fotó: Tóth Lehel)
- Milyen tervekkel készül az elkövetkező időszakra?
- Örülnének néhányan, ha kijelenteném, hogy belefáradtam, hogy semmit sem tervezek. Nem szerzek ezzel örömet a minősíthetetlenül jellemtelen gáncsoskodóknak!
Öt évtized közösségépítő munkája áll mögöttem. Bizonyíthatóan, tagadhatatlanul. A tisztességes, hozzáértő munka most is éltet. (Minden más a jó Istenre tartozik...)
- Egészében hogyan értékeli az érsekújvári magyar közéletet? Gazdag közösségi életet élnek-e az újvári magyarok?
- Hm...! Néhány kakas kukorékol, -torkaszakadtából, rekedten, - néhány kisebb-nagyon szemétdombon! Tyúkok helyett mindenféle más BAROMfi szaladgál körülöttük, látszatra majdnem-elégedetten...! Régóta nem tudják már, melyiknek hol lenne a helye, s hogy mi végre vannak ott ahol...
- Negyvennégy éve lakom ebben a városban. Azóta látom, hogy mindig akadnak kukorékolók! Tolakodnak-tollasodnak, rohangálnak ide-oda, csípnek-rugdosnak (ezt szeretik a  legjobban), aztán néhányan időtlen idők óta maradnak, maradnak! Szemétdombon érzik jó magukat; várják-lesik, mikor csillan meg valami...!
Szomorú tény: szerintem ilyen az érsekújvári magyar közélet! Nagy szégyen! Szemétdombon viaskodó kakasokból, vagy gyámoltalan kiszolgáltatott  gyáva csordahadtól mit várhat a gondolkodó, tenni akaró ember? (Elnézést kérek az általuk megtévesztettektől, becsapottaktól!)
Konkrét kérdésre konkrét válasz: Érsekújvárott régóta nem létezik magyar közélet! Sőt! A közösségi élet fogalma is ismeretlen! Szellemiség, együttgondolkodás, elhivatottság, igyekezet, stb. nélkül NEM MEGY!
Minél gyakrabban jókat enni-inni, ehhez itt-ott még színlelni is valamit...? Teljesen más tárgykör (kategória)! Gazdag élet? Valakik számára bizonyára létezik. Közösségi élet? Nincs ilyen. Gazdag közösségi élet? Újvári magyarok körében? - Na, neee!
- Miben látja a legnagyobb akadályt, ill. fékező körülményt?
- Egyértelmű válaszom: ez jellemkérdés! Előbbi gondolatok összessége, (és mindaz, amit hosszasan lehetne még ecsetelnem), választ ad erre a kérdésre. Akadályok leküzdéséhez, fékek feloldásához ÖNFELÁLDOZÓ, BECSÜLETES, HOZZÁÉRTŐ, ELKÖTELEZETTEK kellenek! Vezető állás, helyezkedni tudás, kapcsolatok, életkor, stb. - semmi nem számít! A "nagybetűs" követelmények viszont igen! Enélkül remény sem lesz sokáig!
- Lát-e esélyt a  kibontakozásra, vagy pedig beigazolódik Vadkerty Katalin jóslata, és 50 év múlta Érsekújvárban nem lesz magyar szó...?
- Ha így folytatják, szerintem semmi esély. Hiába "forgalmaz" ugyanis a KultúrKorzó vagy a Csemadok olykor-olykor színvonalas programot is! A lényeg egészen másutt van!
Azoknak kellene teret adni, akik nem saját népszerűségükért, nem jobban kifizetődő székfoglalásokért, hanem a közösség érdekében cselekszenek!
Akiknek alkotóképessége régóta közismert, akik otthonosak a magyar nyelv terén, és elkötelezettek a magyar kultúra iránt.
Akik folyamatosan bizonyítják, hogy munkájukban azonos a gondolat a szó és a tett! Jelenleg erről szó sincs, ezért azonnal változtatni kellene! Ha semmi sem történik, nemhogy 50-év múlva, talán 20-30 év múlva sem lesz hallható magyar szó ebben a városban! Szerintem ezt akarják! - Miért hagyjuk?!

A beszélgetést köszöni: Psenák Ottó

2013-03-05 08:27:17 anonymus
Polgármester úrnak üzenem, hogy ne a szeszbe keresse a búját - bánatát, hanem "Talpra magyar...!" Tehát "Itt az idő, most, vagy soha!" Az elvonókúra nem szégyen, el kell menni és tiszta vizet önteni a pohárba! Főleg segíteni, támogatni azoknak, akiknek igazán érdekükben áll a magyarság fenntartása és akik szeretnék művelni az eddig műveletlent, de nem volt mostanáig nagyon nagy esélyük a fennmaradásra!

2013-03-05 08:07:45 anonymus
Polgármester úrnak üzenem, hogy ne a szeszbe keresse a búját - bánatát, hanem "Talpra magyar...!" Tehát "Itt az idő, most, vagy soha!" Az elvonókúra nem szégyen, el kell menni és tiszta vizet önteni a pohárba! Főleg segíteni azokon, akiknek érdekükben áll a magyarság fenntartása és művelni az eddig műveletlent! Végezetűl még annyi, hogy "Minden ember ember, csak nem minden ember ember a talpán!"

2013-03-05 08:06:37 anonymus
Kedves olvasó, bekell, hogy valljam, és persze aláírom, J. Mária szavait... Több, mint 10 éve kísérem figyelemmel az alkotó munkáját. Rengeteg a jellemtelen ember körülötte! Nem tapintatatlanságból, hanem "figyelmezett fegyelmezettségől" állítom, hogy "fegyelemtelen figyelmetlen" nem más, mint maga a polgármester mester úr. Nem tudom, hogy cinkos vagy főcinkos, de elsősorban magába kellene néznie! Mit tett az elmúlt esztendőben annak érdekében, hogy létezzen eredeti színvonalas kultúrális előadás? Mit tett annak érdekében, hogy rendes támogatást nyújtson J.Mária részére, hogy tudjon alkotni szívből-lélekből, őszintén és becsűletesen az újvári magyar közzösségi közönség részére? Semmit!