Az itteni magyarság a gyászos Trianon után azonnal felismerte helyzetét, összefogott a Csallóköz és a Kis Magyar Alföld népével és a felvidéki magyarságnak nemcsak politikai, hanem kulturális és társadalmi központjává, a magyarság Mekkájává lett. Ezen vezetőszerepét megtartotta az egész húsz esztendei cseh megszállás alatt. Itt zajlottak le a nagy horderejű politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi és egyéb magyar vonatkozású nagygyűlések, amelyeken részt vett a Felvidék és a Kárpátalja kisebbségi sorsra kárhoztatott magyarsága. Egyedüli városa volt a megszállott Felvidéknek, amely — 16 hónapot kivéve — mindvégig magyar vezetés alatt állott. Valóságos búcsújárás volt a város falai közé, ahol naponta kereste fel a magyarság egyik markáns vezetőjét, dr. Holota János városbírót, prágai nemzetgyűlési képviselőt, a vezető politikusok, az elnyomottak, elbocsátott magyar alkalmazottak, a munkásság stb. sok ezernyi tömege. Magával vívén innen hitet, erőt, kitartást a további kisebbségi küzdelembe.
Évszázados tradíciója a hazafiasságban, a közelfekvő nagy magyar vidék százezres tömege, az odaadó lelkes és önfeláldozó vezetés, a nagy összetartó, testvériesség. városunkat predesztinálta a vezetés vállalására s bár a Nagy Fejedelem első városa Kassa, lélekszámra háromszorosan túlhaladta, mégis városunk magyarsága ragadta magához a kisebbségi magyar sors politikai, közigazgatási, kulturális, gazdasági és társadalmi irányítását. A vezetők mellett az egyszerű harcosok százai állottak e hazafias cél szolgálatába, versengve egymással az önzetlen munka teljes sikerének .elérésében. Kronologikus sorrendben írom le a súlyos húsz évi kisebbségi sors tényeit, ahogy azok időrendben leperegtek s adtak részünkre hitet, reményt a további küzdelembe.
A város történetében az 1919. év január 8-ika a város életének gyászos napja. E napon vonultak be a megszálló cseh legionárius csapatok az entente hatalmak támogatása mellett s 1938. év november 8-a pedig azon győzelmes és örömteli diadal napja lett, amikor újból szabaddá lettünk dicső magyar honvéd csapataink bevonulásával.
A cseh impérium mindjárt kezdetben tűzzel-vassal nekiment mindennek, ami magyar vonatkozású volt úgy közigazgatási, politikai, kulturális, társadalmi, mint gazdasági téren. Százával bocsájtotta el állásából a magyar tisztviselőket, vasutasokat, postásokat, akik önérzetesen magyarnak vallották továbbra is magukat. 1919 február 3-án a Máv. alkalmazottai és a postások, mivel tekintélyes, fizetés megvonásban volt részük, megindították a sztrájkot s ebbe Párkánytól—Zsolnáig bevonták összes magyar kartársaikat, akiknek később csak igen csekély, 3—5 százaléka jutott azután vissza állásába. Számosan a megszállás egész ideje alatt nyugdíjukat sem tudták megkapni. Erre az alkalomra, a sztrájkra vártak a volt ausztriai tartományokból elmenekült csehek százai akik Pozsonyban, Galántán bevagonírozva türelmetlenkedni kezdtek már elhelyezkedésük lassúsága miatt és sietve elfoglalták az állásokat.
A megszállás elől Budapestre elmenekült városi tisztviselői kart a város képviselőtestülete az itt maradt fiatalabb tisztségviselők közül kiegészítette. Később a nyitrai zsupán (főispán) a vármegye szlovák vidékén működő főtisztviselőket küldött ki. A volt városi képviselőtestületet feloszlatta s helyébe 20 tagú városi közigazgatási bizottságot nevezett ki.
Nem múlott el nap, hogy a megszállás következtében ne fordult volna elő kisebb-nagyobb esemény, amely állandóan izgatta az itteni őslakosságot.
Ilyen szégyenletes, felháborító eset 1919 április 22-ének hajnalán történt, amikor is Kossuth Lajos ércbeöntött embermagasságú szobrát ledöntötték, összetörték és a legionáriusok örömujjongva kötéllel a szobor nyakán a Főtéren és a Széchenyi-utcán át a pályaudvarig hurcolták. Óriási volt a felháborodás, a város feldúlt méhkashoz hasonlított és félő volt, hogy a vérig megbántott, megalázott magyarság kirobban. A város tanácsa azonnal összeült és a késő esti órákban három megbízottat küldött ki, hogy a merénylet ellen az olasz ezredes városparancsnoknál a város nevében tiltakozzék és a ledöntött szobor kiadatását követelje. Az olasz városparancsnok teljesen elsötétített szobában fogadta a küldöttséget mert a zavargó  cseh legionáriusokkal szemben maga sem érezte magát biztonságban s így nem ígérhetett biztatót.
Egy hónapra ezután, május 28-ának kora reggelén a megszálló cseh csapatok kiürítették városunkat, megérkezvén a magyar vörös csapatok. Nem volt ebben sem köszönet, mert itteni magyar népünk politikailag nem értett egyet ezekkel a legnagyobbrészt szedett-vedett hordákkal. Tíz napos uralmuk sok keserűséget, anyagi veszteséget okozott polgárainknak. Június 7-én vonultak vissza a demarkációs vonalra, — a Nyitra-folyó balpartjára, akiknek helyét a csehszlovák légiók 7. határzászlóalja foglalta el. A katonai helyzet városunkban és környékén nagyon kritikus volt Az elkeseredett harcok június 23-ig tartottak és a város polgárságának nagy anyagi veszteségeket okoztak.
A kritikus időkről, az egyik szemtanú, dr. Lapka Béla ügyvéd, jelenleg vármegyénk főügyésze, tartalékos huszárfőhadnagy, a következőket mondja el:
—„1919 május utolsó vagy június első vasárnapján az a hír terjedt el Érsekújvárott, hogy a csehek a várost kiürítik. Erről a piactéren több leszerelt tiszt-társammal tárgyaltunk és ott le és fel sétáltunk. Tényleg tapasztaltuk, hogy a kaszárnya és a vasúti állomás között a teherautók állandóan fordulnak, majd láttuk, hogy az ide helyezett cseh hivatalnokok csomagokkal felszerelve a vasút felé sietnek.
Délután úgy félhárom óra tájban szlovák tüzérek (nem cseh legionariusok) jöttek teherautón a városháza kapuja felé és a városhazat megszállották. Ezen időtájban már számos elbocsájtott magyar vasutas és egyéb személy gyülekezett a Főtéren. Többen oda mentünk a városháza elé és ezekkel a tüzérekkel kezdtünk beszélgetni. Szóba hoztuk, hogy a csehek menekülnek, mert a magyar csapátok már közelegnek, nincs értelme az ellenállásnak



Érsekújvárott a csehek által ledöntött Kossuth-szobor talapzata

és a harcnak, tegyék le a fegyvert és menjenek haza, bántódásuk nem lesz. Ezek erre már hajlandók is lettek volna. Amint ott beszélgetünk, kinyílt a városháza kapuja és megjelent Válka János csehszlovák tisztviselő, aki az érsekújvári járási hivatalnál volt beosztva. Az ott levő vasutasok közül valaki elkiáltotta magát: „itt ez a gazember, üssük agyon!" Minthogy Válka már a városházára nem tudott visszajutni, mert a kapu el volt állva, az Iványi vendéglő felé kezdett futni, de utolérték és ütlegelni kezdték, úgy, hogy a földre bukott és ott is tovább ütögették Egy jobb érzésű ember közbelépésére azonban felhagytak az ütlegeléssel és Válka visszatámolygott i városházára. Természetes, hogy ez az incidens nagyon felizgatta a kedélyeket és a szlovák katonák is nagyon idegesek lettek és az előbbi barátságos hangulat nagyon feszültté vált. Ebben az idöben jöttek már ki a hívek a délutáni litániáról, úgy, hogy a tér egészen megtelt.
Egyszerre csak a vasút felől egy teherautó robogott a Főtérre, tele Legionáriusokkal és szlovák (vágott sapkás) katonákkal. Felfejlődve rajvonalba, a tömeget kezdték szétoszlatni. Ugyanakkor a városházáról is kijöttek feltűzött szuronnyal az előbbi szlovák katonák. (Valószínűleg a városházáról telefonáltak ki a vasútra az incidens után.) A tömeg azonban a felszólításra nem igen akart szétoszlani, a hangulat nagyon feszült és izzó volt, különösen akkor, amikor feltűzött szuronnyal ment a rajvonal a tömegnek. Nem messze tőlem, pár lépésre láttam, hogy egy vasutas megfogta egy katona feltűzött szuronyú fegyverét és majdnem ugyanebben a pillanatban odaugrott egy másik katona, a vasutast hátba szúrta a feltűzött oldalfegyverrel. Egyszerre vad lövöldözés keletkezett a piacon, azt hiszem, az első lövés a Néder-sarkon volt, a katonák a levegőbe és össze-vissza kezdtek lövöldözni. Örült futás keletkezett, mindenki menekült, ahová tudott. Az Arany Oroszlán szállodába, a kávéházba, a melllékutcákba. Én többedmagammal a városháza épületében levő cukorkásboltba menekültem. További erősítés érkezett a piacra és a katonák mindenkire, aki csak mutatkozott az utcán, rálőttek. A cukorkás-üzlet előtt egy magyarul beszélő szlovák katona állt, aki eleinte borzasztóan ideges és izgatott volt, a nála levő kézigránátot akarta az üzletbe dobni, de az ott levő nők jajveszékelésére elállott ettől a szándékától és később már barátságosan kezdett beszélgetni. Vagy jó félórát várakoztunk a cukorkásüzletben. Láttuk, hogy az Arany Oroszlánból és a kávéházból az ezek előtt álló katonai őrség engedélyével egyenként, vagy párosan mennek haza az emberek a falak mentén. Azonban még a mellékutcákból egy-két lövés hallatszott. A cukorkásboltból is egyenként kezdtek kiszállingózni az odamenekültek a szlovák katona engedélyével és a fal mellett siettek haza. Még hosszab ideig vártunk és amikor már jóformán csak páran maradtunk az üzletben, Kvetan László barátom, leszerelt tartalékos tűzérfőhadnagy — városunk polgármesterének fia és én — elindultunk hazafelé. Amikor a piactéren a cukorkásbolt és a Heitler-sarok között levő egyenes vonalon, körülbelül a fele úton lehettünk, a régi gimnázium sarkán álló 4—5 legionárius elkezdett ránk tüzelni. Határozottan állítom, hogy céloztak, mert amikor odanéztem, az egyik a térdét behajlítva leereszkedett, hogy a célzást korrigálja. Mi felemeltük a kezeinket annak a jelzésére, hogy fegyvertelenek vagyunk. Ennek dacára tovább lőttek ránk, sőt a Főtemplom előtt álló szlovák (vágott sapkás) tüzérek is lövöldözni kezdtek. Egyszerre csak láttam,
hogy u mellettem körülbelül két lépésre menő Kvetan László barátom arccal lefelé a földre bukik, majd pedig a földön a hátára fordul. Én futva igyekeztem bemenekülni a Komáromi-utcába, amit sikerült is elérnem és az első ház kapujába ugrottam. A Főtemplom előtt levő katonák kiszaladtak és még a Komáromi-utcába is lövöldöztek utánam.
Később értesültem arról, hogy Kvetan László barátom a kapott lövés következtében még a piactéren kiszenvedett.
A cseh katonaság kivonulása után a magyar tanácsköztársaság hadseregét városunk lakossága felszabadítójának tekintette. Mint ilyet, a hazafias magyarság méltó módon bandériummal akarta fogadni. A piactéren a lakosság többezres tömege gyűlt egybe, sokan felpántlikázott lovakon. Hirtelen, négy óra felé, valaki elkiáltotta magát: „Jönnek a csehek!" — A tömeg vad futás, mondhatnám gázolás közepette pár pillanat alatt kiürítette a piacteret. A Nyitrai-út felől előnyomultak a cseh katonaság élcsapatai és állandó-lövöldözéssel — géppuskával is — pásztázták a vásártereit és az oda torkoló utcákat. Sok sebesülés történt, de haláleset e napon nem volt.
A bolseviki magyar hadsereg hajnalban be is vonult városunkba és nyolc napi itteni dicstelen uralma után, június 3-án a cseh katonaiság- erős -nyomása folytán elhagyta városunkat. A csehek pár órán belül ismét elfoglalták, birtokba vették a várost. A harcokat vezető francia tisztek, a cseh legionáriusok erős nyomására, megtorló lépéseket vezettek be.
A város férfilakosságának nagy részét összefogdosták a huszárlaktanyákba terelték s mivel azok szűknek bizonyultak, néhány százat a vasúti állomás várótermeibe hurcoltak.
Az éj folyamán felkeresték lakásán a város polgármesterét: Kvetan Lászlót, akit túszként vezettek városunk egyházi és világi vezetőihez, hogy azokat is magukkal vigyék. Így a polgármesteren kívül túszok lettek: Erhardt Viktor tb. kanonok-plébános, dr. Klein Sámuel, zsidó főrabbi, a későbbi jeruzsálemi zsidó egyetem tanára, Conlegner Károly, a Népbank vezérigazgatója, Farkas Sándor gyógyszerész, Ollerényi János szűcsiparos, későbbi helyettes városbíró, Schwitzer Rudolf földbérlő és gabonakereskedő, Wilheim Miksa nagykereskedő és Komlósy (Kolompár) Lajos, a híres cigányprímás. Ficza Józsefet, a későbbi magyar szenátor-kisgazdát nem találták otthonában, dacára a legszorgalmasabb keresésnek. — Városunk kilenc túszát az állomás épületének emeleti szobájába zárták el. Értésükre adták, ha a cseh hadsereg egy katonájának is bántódása lesz, minden kihallgatás nélkül mindannyiukat lelövik, éppen úgy, mint az ugyanakkor az ablakuk alatt agyonlőtt magvarokat, akiket szintén minden kihallgatás nélkül ért ilyen hősi halál. Súlyos, kritikus háromnapi fogság után, testileg-lelkileg megtörve a súlyos, megalázó fogság után, hazatérhettek magyar véreink.
A többezernyi férfitúszt ezalatt a három nap alatt a város határába hajtották, ahol ideiglenes sáncokat és árkokat ásattak velük.
Időközben javult a cseh hadsereg harctéri helyzete, megkötötték az ideiglenes fegyverszünetet, mindenki polgári foglalkozását újból megkezdhette.
A bolsevik harcok után városunkból, a Garam és Ipoly völgyéből, a Csallóközből rengeteg túszt hoztak be az itt megszervezett katonai hadbírósághoz. Késő őszig tartottak a kihallgatások. Számos ártatlan, magyart hurcoltak el Cseh- és Morvaország katonai fegyházaiba, a lipótvári és Illavai fegyintézetbe, ahonnan egyesek csak hónapok, sőt évek múltán szabadultak ki. Sokan a kiállott izgalmaknak áldozatul is estek. E sorok írója lett a hadbírósághoz tolmácsul hivatalból kirendelve. Számos magyar embert mentett meg a cseh börtönök elől. Dr. Holota Jánost, elbocsátott h. rendőrkapitányt is elfogták, a járásbíróság fogházába szállították és a hadbíróság elé állították a csehszlovák hadsereg elleni bűntettel vádolva őt. Tizenkétnapi fogság után szabadlábra helyezték.
A magyarság vezetői mindjobban érezték és látták, hogy szervezkedni kell minden térten, különben a cseh oroszlán martalékává leszünk. A megszállás második hónapjában, még a katonai igazgatás ideje alatt a magyar gazdák tömörültek s megalakult a magyar gazdakör Dopcsányi István volt főszolgabíró elnöklete és Saskó Gyula, volt gazd. isk. igazgató titkársága alatt. Látván a többi társadalmi egyesület gazdakörünk működését, egymás után alakult meg a magyar kaszinó helyett a Polgári Kör, újra alakult a Katolikus Kör, az önkéntes tűzoltó egylet, a róm. kat. nőegylet, a sportegyesület, a városi dalegylet, hogy így a város magyar lakosságának minden rétege kivehesse részét a kisebbségi magyar mozgalomból. Minden egyesület egymást testvéri szeretettel pártolta, erkölcsileg és anyagilag támogatta. A város polgárságának zöme csaknem minden egyesületnek, ha nem is rendes, de legalább pártoló tagja lett. Az általuk időnként rendezett kulturális előadásokon, dalestéken, összejöveteleiken, műkedvelői előadásokon, mulatságokon részt vett ös magyarságával ezáltal is méltó módon tüntetett.
Az 1919. év végével tartott első népszámlálás 19.988 lelket talált városunkban. Nemzetiségre 12.881 magyar, 6.851 csehszlovák és 256 német lakost, vagyis 64.5 százalék magyarral szemben 34 százalék szlovák és 1.5 százalék német volt.
Az 1920-as év eleje a magyarságot a politikai összefogásra késztette, mert április 18-án és 25-én voltak első ízben a prágai parlamentbe a választások. Két politikai magyar tábor alakult:
az országos keresztényszocialista párt és a magyar kisgazda földmíves- és kisiparospárt, amely zászlóbontását városunk főtérén, távoli vidékünk hatalmas tömegének jelenlétében tartotta meg. A titkos választásokon nyolc párt küzdött a mandátumokért. A két magyar párt, bár külön-külön listával indult a választásokon, mégis a városunkban megkötött ú. n. „érsekújvári egyezmény" értelmében kapcsolták a két listát, nehogy a magyarság szavazatai elvesszenek. Sajnos, az idő rövidsége miatt a beszervezés nagyon gyenge eredményt hozott s pártjaink városunk választópolgárainak csak 40 százalékát vallhatták magukénak. Ezen arányszám volt az érsekújvári választókerületben is. A magyar választók kb. 25 százaléka az akkor divatban volt szoc. dem. pártra adta le szavazatát.
Városunkat a kisgazdapárt részéről a prágai parlamentben Hangos István szenátor, ennek elhalálozása után Ficza József kisgazda képviselte. A nemzetgyűlés tagja pedig Füssy Kálmán, komáromi szekeresgazda lett, aki az összes választásokon mindvégig megtartotta mandátumát és jelenleg tagja a magyar országgyűlésnek is.
Ezen parlamenti választások eredményének arányában június havában a vármegye zsupánja (főispánja) kinevezte a 42 tagból álló városi közigazgatási bizottságot, amelyben 9 ker. szocialista és 8 magyar kisgazdapárti tag foglalt helyet. Gerinces, meg nem alkuvó magyar ember volt valamennyi, megérdemlik, hogy neveik az utókornak emlékül megmaradjanak.
Az egyesült magyar pártok nesztora az ősz dr. Ozorai József ügyvéd volt, akinek tüzes, magyarságtól izzó beszédei, az itteni magyar hetilapban meg-megjelenő magasnívójű hazafias vezércikkei sok magyart felráztak tespedéséből. Mellette sokat fáradoztak dr. Holota János, dr. Hangos István, dr. Kukán Béla, Kurucz Ferenc, Horváth Imre, Benkó István, Hlavicska János kisgazdapárti, továbbá dr. Noszkay Ödön, Néder János, Vranesits Gyula, Szirmay Gyula, Ollerényi János, Staudt Ferenc, Pekárik Ede, id. Liszy István és Csontos János ker. szocialista párti városi képviselők. Mindezek sok kellemetlenségnek és zaklatásnak lettek kitéve nemcsak a politikai, hanem a többi állami hivataloktól és hatóságoktól. Keményen állva a harcot — nem engedték magukat a kijelölt útról letéríteni.
Az 1921. év elején ismét népszavazást rendelt a cseh kormány, amelynek eredménye ismét javított a csehszlovák nemzetiség százalékán. A 19.024 lélekszámból már csak 9.437 (49.6%) magyar, 7.857 (41.3%) csehszlovák, 246 (h5%) német 1641 (7.6%) zsidó és 5 orosz lakos volt. Ezen második népszámláláson az egy év előtt, tartott népszámlálással szemben a magyarság 14.9%-ot vesztett, míg a csehszlovákság 7.3% gyarapodást mutat. Külpolitikailag volt szükség mindezekre, hogy a külföldi cseh propaganda, az új országok végleges határainak megállapításánál javukra szolgáljon.
Ugyanezen év októberében IV. Károly király magyarországi puccsa alkalmából statáriumot hirdetitek és mozgósítást rendeltek el mely azonban néhány hét múlva véget ért. Ugyanakkor számos magyart hurcoltak el a szomszédos városokból és községekből. Az itteni listán szereplő mintegy 100 magyar emberért az akkori kinevezett polgármester Füzék János, a zsupanátusnál jótállott és városunkból egyetlen embert sem internáltak. Sok magyar ember azonban nem tett eleget a mozgósításnak, miért is ezeket a katonai előírások értelmében szigorúan megbüntették, ami nagy elkeseredést, váltott ki.
A cseh imperializmus, a nyugati hatalmaktól átvett áldemokratizmus mindenben egyeduralkodó akart lenni. A cseh kormány és alantas hatóságai nem tudtak megbarátkozni és belenyugodni a felvidéki városoknak, mint rendezett tanáccsal bíró önkormányzati testületnek a volt magyar uralom továbbra is hivataloskodó tisztviselői karával. Nem bízott meg bennük, meggyőződvén arról, hogy bár a közigazgatást teljes mértékben el tudják látni, azonban államhűség szempontjából megfelelő módot keresett és talált is a cseh kormány azok eltávolítására.
Szlovákia községeinek előzetes megszervezését mondta ki a 243/1922. évi csehszlovák törvény. Ennek értelmében 1922. év végével a Felvidék összes rend. tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városait — Pozsonyt és Kassát kivéve — nagyközségekké szervezték át, meghagyván „város" elnevezésüket, minden közigazgatási jog és jelleg nélkül. A városok régi magyar tisztviselői karát, úgyszintén a községek jegyzőit, akiket az állam nem vett át, legnagyobbrészt nyugdíjazták. Helyükbe államhű csehszlovák tisztviselők és állami vezető jegyzők kerültek, akik közül egyesek megértéssel voltak az itt élő magyarsággal szemben. Városunk sokat köszönhet néhai Szlávik Alajos jegyzői igazgatónak, aki — mint a volt magyar uralom jegyzője — minden igyekezetével segítségére volt nemcsak a város tisztviselőinek, hanem a helybeli magyar közönségnek is.
A városokat nagyközségekké átszervező törvény 1923 január 1-ével lépett életbe, miért is az eddigi 42 tagból álló kinevezett várost közigazgatási bizottságot a zsupán feloszlatta s helyébe a nemzetgyűlési választások eredményének arányszáma szerint 36 tagú városi képviselőtestületet nevezett ki. Ebbe a ker. szocialista párt 3 tagja és a magyar kisgazdák 6 tagja lett kinevezve. A képviselötestület 1922 november 29-én alakult meg. Az egyesült magyar pártok dr. Holota Jánost szerették volna megbízni a város bírói tisztséggel, azonban a 16 szavazatával, Hirsch Géza cseh agrárpárti 18 szavazatával szemben kisebbségben maradt. A 12. tagú városi tanácsba a magyar pártok 5 tagjukat küldték ki: dr. Holota János, dr. Hangos István, dr. Noszkay Ödön, Farkas Sándor és Néder János városi képviselőtestületi tagokat.
Az így megalakult városi önkormányzati testületekben kemény harc várt a kinevezett magyar tagokra. Szívós kitartással, megértő készséggel, alapos közigazgatási, jogi, gazdasági, kulturális, társadalmi tudással túlszárnyalták a csehszlovák pártok képviselőit s a magyarpárti tagok indítványait, javaslatait számtalan esetben kénytelenek voltak elfogadni. A magyar tagok megértő, alapos és érvekkel alátámasztott javaslatai városunk közigazgatásának nagy hasznára voltak, s ezt a cseh kormánykörök több ízben maguk is elismerték. Érsekújvár e téren is a felvidéki városok között vezető szerepet vitt, megelőzvén őket sokszor esztendőkkel egy-egy szabályrendelet megalkotásában, vagy -más közigazgatási intézkedés megtételében.
A nagyközségesítést a megválasztott Hirsch Géza cseh agrárpárti városbíró és két szoc. demokrata helyettese már 1922 december 1-évei tűzzel-vassal megkezdette, dacára a törvénynek csak újévkor történő életbe lépésére. Szilveszter napján a rendezett tanácsú város magisztrátusa, Füzék János polgármester elnöklésével tartottuk meg utolsó ülésünket. Hatásköre 1923 január 1-evel a járási hivatalra, mint I. fokú politikai hatóságra szállott át.
A városnak nagyközséggé való lefokozása folytán a volt rendezett tanácsú város tisztviselői és alkalmazottai közül többen nyugdíjaztattak, egyrészt, mert fölöslegessé váltak, másrészt az államnyelvet nem bírták.
Az új vezetőségnek egyik legfőbb gondja volt a város iskolapolitikáját megváltoztatni. Az itt működő magyar tannyelvű elemi- és középiskolák elnemzetlenítését és csehszlovák tanitású    nyelvű iskolák fejlesztését azonnal megindították. Czuczor-téren az alsópark területét csehszlovák polgári- és elemi iskola felépítésére felajánlották. Hatalmas kétemeletes kb. 60 helyiségből és tornateremből álló épületet emeltek, azt 1925 szeptember havában nagy ünnepség keretében adták át hivatásának, s amelyben évente mintegy 2500—3000 gyermek lelkébe beleoltották a cseh¬szlovák eszmét s magyar ajkú gyermekekből saját fajukat gyűlölő ifjúságot igyekeztek nevelni. A felekezeti elemi iskolákat mindenáron államosítani szerették volna, de a magyar pártok szívósságán, akaraterején, fajához és nyelvéhez való ragaszkodásán megtört ezen csehszlovák akarat.
Sajnos, másként történt ez a községi római katolikus főgimnáziummal, amely 1842. év óta erős oszlopa volt a magyar kultúra fejlesztésének. A város, mint iskolafenntartó, évente 400— 500.000 csehkoronát fizetett rá saját közigazgatási költségvetéséből ezen intézmény fenntartására. Államsegélyt kieszközölni nem lehetett. Anyagi romlásba vitte volna a várost a gimnázium további fenntartása, 1923 június 4-én az egyetlen középiskolánk államosíttatott, a város az intézet épületét állami használatra átadta. Az állam kötelezte magát, hogy a csehszlovák törzsosztályok mellett magyar tanítási nyelvű párhuzamos osztályokat fog fenntartani. A Felvidék magyarsága megérezte ennek a horderejét, évenként százszámra íratta be a koedukációs osztályokba gyermekeit. A tanulók száma évről-évre gyarapodott s volt tanév, amikor a békebeli 280—290 létszámmal szemben 1200 tanulója is volt. Középiskolánk tanári testülete — csekély kivétellel — derekasan megállotta helyét. Nemcsak tanított, de nevelt is oly magyar generációt, amely hazafias érzületében megállta a helyét, s közülük immár számosan hasznos, tevékeny tisztviselői, kereskedői, iparosai lettek a felszabadulás után nemcsak Felvidékünknek, de magának az Anyaországnak is.
A tanári karból főként dr. Noszkay Ödön, a nagy történettudós tűnt ki, akit a Kormányzó Úr őfőméltósága eme hazafias működéséért kormányfőtanácsossá nevezett ki. Mellette Mrenna József, a csehszlovákiai magyar cserkészek országos parancsnoka, az intézet jelenleg igazgató-tanügyi főtanácsosa buzgólkodott. A fiatalabbak közül dr. Krammer Jenőt, most már a szegedi mintagimnázium tanárát,  mint a diákság szociális ügyeinek buzgó pártfogóját kell felemlítenem. A tanárikar többi tagját névszerint nem sorolom fel — azonban az elismerés zászlaját előttük is meg kell hajtanom. Nehéz-időkben, idegen megszállás alatt, hazafias magyar szellemben felnevelni diákságunk ezreit, dicső tény volt, amelyet a magyar kultuszkormány is elismert, s a tanári kart a kellő igazoltatási eljárás után, méltóképpen honorálta, átvévén őket a magyar közszolgálatba.
A város elnemzetlenítő iskolapolitikáját az erőszakosan életbeléptetett másféléves városházi csehszlovák rezsim nem tudta tovább fejleszteni. Az 1924. év május 15-ével dr. Holota János magyarpárti városbíró kezdődő hivatalnokoskodása ezután mindenben keresztezte a csehszlovák iskola és nevelésügyi kormányzat minden újabb kezdeményezését.
Az 1923. év szeptember 16-a fordulópontot jelentett magyarságunk politikai életében. E napon tartottuk a cseh megszállás alatti első községi képviselőtestületi választásokat. A 36 tagú testületbe 19 magyarpárti városi képviselő jutott be, meghazudtolva ezzel a népszámlálási statisztika eredményét. A választást a cseh nemzeti szocialista Benes-párt megtámadta. A zsupáni hivatal a petíciónak helyt adott s az új választást 1924 március 2-ára tűzte ki, amely hasonló eredménnyel végződött. A városbíró választása március 15-én volt, amelyet a cseh pártok megpeticionáltak, végre is az április 25-iki választás ismételten dr, Holota Jánost választotta meg, aki 1924. május 15-től a csehszlovák uralom végéig becsületes magyar hazafias szellemmel-teli páratlan munkássággal, közigazgatási szaktudással, szívóssággal és kitartás¬sal viselte eme tisztségét.
Közben a prágai legfelső közigazgatási bíróság a magyarpártok panaszának helyt adott és az 1923. szeptember 16-i zsupáni hivatal által megsemmisített választást törvényesnek jelentette ki. Ezen döntés alapján a magyar pártok dr. Holota Jánost egy éven belül harmadízben választották meg városbíróul. A cseh¬szlovákok kudarcai után úgy látszott, hogy belenyugszanak politikusaik és hatóságaik az itteni magyarság politikai fölényébe, azonban az állandó intrikák és feljelentések folytán megtartott többnapi legszigorúbb felsőbbhatósági hivatalvizsgálat csak  a legteljesebb elismeréssel ért véget.
Városunk magyar közönsége nagy megnyugvással fogadta vezetőinek ezen önzetlen, fanatikus hazafias szellemű munkálkodását. Teljesen megbízott a városi vezetőségben, tisztviselőiben. Minden ügyes-bajos dolgában orvoslást a városházán keresett, ahol a legnagyobb udvariassággal, szívélyességgel fogadták és látták el megfelelő tanáccsal. A városháza a polgársággal eggyé lett, összenőtt, igazi testvérként lett itt kezelve munkás, iparos, kereskedő és intellektuell, szegény és jómódú, miért is a lakosság a legnagyobb szertettel, ragaszkodással viseltetett a város házi magyar rezsimmel és annak hivatalnokaival.
A város vezetőségének tudomásária jutott, hogy a csehek által lerombolt Kossuth szobor helyébe a csehszlovák köztársaság megalapításában tevékenyen részt vett személyiségnek szobrát kívánják felállítani. Dr. Holota városbíró megelőzve ezen eszme megvalósítását, javasolta a képviselőtestületnek a Fő-tér nem megfelelő helyén, a barokk korból származó, művészi kivitelű Szent Háromság szobornak a Kossuth szobor helyére való áthelyezését s egyben annak megújítását.
A műemlékeket védő országos referátusnál többszöri személyes közbenjárására ehhez az engedélyt megszerezte. A gyönyörű XVIII. sz.-ból származó egyházi szobor méltó helyet kapott.
Az 1925. év október 18-án az országos magyar kisgazda, földműves és kisiparospárt Szent-Ivány József országos pártelnök vezetés alatt megalapította a Magyar Nemzeti Pártot. A nagygyűlésen Szlovenszkó és Kárpátalja magyarsága hatalmas tömegekben vett részt.
Városunk igazi ünnepi hangulatban fogadta vendégeit Meglátszott a város külső képén is, hogy rendkívüli országos események játszódnak le Érsekújvár történeti nevezetességű falai között.
A kora reggeli órákban már zsúfolásig megtelt az „Arany Oroszlán" városi szálló nagyterme olyannyira, hogy számosan az előcsarnokban és a folyosókon tudtak csak elhelyezkedni.
Dr. Kukán Béla a kisgazdapárt helyi szervezete elnökének rövid megnyitó beszéde után Szent-Ivány József, a magyarság nagytekintélyü vezére hatalmas politikai programmvallomásával a Magyar Nemzeti Párt zászlóját bontotta ki.
Szent-Ivány József nagy koncepciójú hatalmas beszédét zúgó tapsorkán fogadta s az egységesítés gondolatát helyeselve.
Boldoghy Gyula, komáromi ipartársulati elnök szívből köszöntötte a nemzeti pártot.
Törköly József dr. a rimaszombati kisgazdapárt körzetének csatlakozását jelentette be, mondván többek között: „Az az egységes párt, melynek zászlaját ma kibontjuk, az egész magyar nép boldogulásáért fog küzdeni. Számítunk minden magyar emberre, azokra, akik eddig velünk voltak, azokra, akik eddig félreállottak, a munkásság azon részére, mely nemzeti alapon áll, a magyar mezőgazdasági munkások tömegeire, mely az ősi nemzeti gondolatban él."
Maléter István dr. kassai jogakadémiai tanár szólalt fel ezután:
— Rákóczi városából, Kassáról jöttem, s hozom ennek a történelmi városnak szeretetteljes üdvözletét, örömujjongás tört ki belőlünk, amidőn meghallottuk, hogy megszületett végre az a párt, amelynek régen meg kellett volna születnie. Nagy küzdelem, sok harc vár reánk. Ami itt folyik Szlovenszkóban, ez már nem is kolonizáció, hanem új honfoglalás. Elkeseredetten, együttesen, kell harcolnunk a kilakoltatások ellen s tiltakoznunk kell az ellen, hogy ebben a köztársaságban ne érvényesüljenek az alkotmánytörvénynek az intenciói; és ne tekintsenek másodrendű polgároknak. Egyenlő bánásmódot követelünk s igazi kultúrát. A kassai körzet csatlakozását bejelentem.
A szepesi német párt képviselője Nietsch Andor a következőket mondotta:
— A hóval borított Szepességből jövök és gyönyörűséggel láttam, amint Délszlovenszkó nagyszerű, kövér szántói futottak felém. Ti azt gondoljátok, hogy ez a huncut cipszer irigyli Tőletek! Szívből kívánom Nektek, szeressétek a földjeiteket mint ahogy mi szepesiek rajongásig szeretjük a mi picike hazánkat, amelyért hálásak vagyunk IV. Béla magyar királynak, aki nekünk adta. Kevesen vagyunk a mi kis országunkban, 65 ezer ember csak, de összetartunk és megvan az egységes nemzeti, pártunk. Ma mindenkinek rosszul megy, de tudjuk, ha gazdáinknak jó a sorsuk, jól megy akkor az iparosnak, a kereskedőnek, a munkásnak és intellektuelnek is. A természet összehozott bennünket s büszkén állíthatom, hat esztendő alatt becsületes és sikeres munkát végeztünk. Szívből üdvözlöm a testvérpártot és vezérét Szent-Ivány Józsefet.
Ezután Varecha József a radikális munkáspárt elnöke (Losonc) bejelentette a radikális független munkáspárt csatlakozását.

Csak az egység mentheti meg — mondotta — a szlovenszkói öslakossagot. A kormánypolitika taktikája az ellenzék pártokra tagozódása volt és ez sikerült is. S megingott a Szlovenszkó gazdasági alapját alkotó gyáripar. Mesterséges eszközökkel tették életképtelenné a virágzó szlovenszkói ipart. Mindnyájan, akik itt születtünk, itt nevelkedtünk, itt akarunk élni. Küzdeni fogunk Szlovenszkó önrendelkezési jogának a kivívásáért. Nem vagyunk ellenséges érzéssel egy nemzetiség ellen sem, de közelebb van hozzánk az ing, mint a kabát. Először az idevaló munkásoknak akarunk kenyeret adni. Amikor tízezernyi őslakos kenyér nélkül van, fogcsikorgatva kell nézni, mint veszi el tőlünk a 17.000 betelepített munkásember a kenyeret. Nem vagyunk irredenták, csak élni akarunk.
Vozáry Aladár dr., a ruszinszkói magyar párt főtitkára ismerteti Korláth Endre dr. képviselő és Egry Ferenc szenátor közös levelét, amelyben üdvözlik Szent-Iványt az egységes magyar párt megalakulása alkalmából és előre biztosítják támogatásukról. Bejelentik a Ruszinszkói Magyar Nemzeti Párt megalakulását, amely paralell fog működni a szlovenszkóival.
Utánna Holota János dr., Érsekújvár városbírája mondott lelkes és hatásos rövid beszédet. Büszke arra, és öröm tölti el szívét, hogy a történelmi város falai között bontott zászlót az új párt. Éppen kellő időben, mert a széthúzás átkos vészmadarai már a házunk felett vijjognak, így gyors cselekvésre van szükség. — Oly lelkesedéssel, fanatikus hévvel beszélt Holota, hogy beszéde után percekig tapsolt és éljenzett a hallgatóság.
Holota dr. beszéde után Csaderna Ágoston, a volt szlovák nemzeti védőszövetség titkára szólalt fel.
— Szlovák ember vagyok, de őszintén a szívemből akarok beszélni. Tudom, hogy hazaárulónak fognak tekinteni, de én fanatikus hittel, mindenkinek odanyújtom a kezemet, akivel a szlovákság autonómiája kivívható. Az autonómia gondolata előrehaladt, nincs az az erő, nincs az a szuronyerdő, mely azt feltarthatná. Üdvözli az új pártot s kéri, hogy azt a szlovákok iránti testvéri érzést, amit most kifejezésre juttattak a magyarok, tartsák meg a jövőben is.
A párt programmjának ismertetése után egyhangú lelkesedéssel kimondják a párt megalakulását ós elnöknek Törköly József dr.-t választják meg, utána pedig az ideiglenes pártvezetőséget.
Az ülés bezárása előtt Ozorai József dr., az érsekújvári magyarság nesztora szólalt fel s lelkes szavakban a pártban való buzgó munkára hívja fel a nagygyűlés tagjait.
A Magyar Nemzeti Párt zászlóbontása után a jelölő bizottság közfelkiáltással a következő képviselő-, illetve szenátor listákat fogadta el: Füssy Kálmán, kisgazda  (Komárom), Holota János dr., városbíró (Érsekújvár), ifj. Koczor Gyula, iparos (Komárom), Révész János, kisgazda, Szalkovszky Jenő dr., ügyvéd (Ipolyság), Vajk Árpád, Győry Dénes, Döbrentey Sándor, Pintér Béla, Szabó Károly, Perusz István, Vecsey István, Aujeczky bajos, Szakáll Balázs. Szenátor listán jelölve lettek: Törköly József dr., ügyvéd (Rimaszombat),   Richter János dr., plébános, Kmoskó Béla dr., ügyvéd (Léva), Méhes Ferenc, Kurucz Ferenc, kisgazda (Érsekújvár), Boldoghy Gyula, iparos (Komárom), ifj. Tóth János, Kürthy Benő, Furuglyás István.
A cseh kormány a nemzetgyűlési választásokat 1925. november 15-ére tűzte ki s megindult országszerte a nagy választási harc, amely egyetlen hatalmas kérdés körül forgott. Szlovenszkó autonomiája, vagy Prága további uralma.
A magyarság minden erővel és élni-akarásának minden energiájával kapcsolódott bele a nagy küzdelembe, amely a szlovenszkói magyarság számára nem puszta politikai frázis, nem teoretikus fényűzés, hanem az élni akarásnak komoly kérdése volt és az autonóm Szftovenszkóban biztosítva látta szabad politikai és kulturális fejlődését.
Az érsekújvári kerületben 17 párt jelölt. A megtartott választásokon Szlovenszkó lakosságának többsége az autonómia mellett foglalt állást s a Magyar Nemzeti Párt minden magyar kerületben megszerezte a hegemóniát. Kerületünkben Füssy Kálmán, dr. Holota János (első izben) és Koczor Gyula a Magyar Nemzeti, Párt és Szüllő Géza dr. a Ker. Szocialista Párt részéről lettek a magyarság képviselői, szenátorokká dr. Törköly József és Richter János választattak meg. Az 1920-m választásokkal szemben az érsekújvári kerületben megkétszereződött a magyar követek száma. Ez lett a magyar összefogás eredménye, amely összetartás
a magyar pártok eme összefogása nemcsak állandósult, hanem erősbödött. Ennek köszönhette a városi magyar tisztviselői kar 17 év elteltével, az 1928 január 18-én megtartott tisztújításon a megválasztását, amikor is az új csehszlovák rendszerű városi szabályrendeletben előírt állások kivétel nélkül a régi magyar tisztviselőkkel lettek betöltve, akik a város magyar közönségének korlátlan bizalmát élvezték.
A szlovák nép nagy protektora Seaton Watson dr. (Scotus Viator) 1928. május 31. és június 1-én csaknem 24 órán át tartózkodott városunkban. Részletesen személyesen meg akarta ismerni a Szlovenszkón élő magyarság összes kisebbségi sérelmeit, miért is a magyar vidéknek ezt a jelentős gócpontját választotta ki itteni körútja alkalmából, miután Pozsonyban és Komáromban már járt.
Pontban félhatkor szállott ki autójából dr. Holota János városbíró, nemzetgyűlési képviselő lakása előtt s a ház kapujában udvariasan elköszönt hivatalos kísérőitől, mert azt az óhaját fejezte ki, hogy teljesen egyedül és bizalmasan óhajt tárgyalni dr. Holota képviselővel és társaival: Koczor Gyula képviselővel, Alapy Gyula dr. komáromi ker. szocialista pártelnökkel és dr. Hangos István helybeli ügyvéddel, az itteni magyar nemzeti párt egyik vezető egyéniségével.
A magyarság képviselői a másfél órát tartó tanácskozáson feltárták a szlovenszkói magyar kisebbség minden földbirtokreform ügyét, a maradék birtokok különös rendszerét, az elbocsájtott, vagy nyugdíjazott közalkalmazottak határtalan nyomorúságos életét, az állampolgársági kérdést, a nyelvi- és kulturális sérelmeiket és számtalan fontos kérdést.
Mindezekről részletes jegyzeteket készített, számos kérdést intézett, s átvette dr. Holotától azt a memorandumot és annak mellékleteit, amely nemcsak Érsekújvár magyarságának sérelmeiről szóllott, hanem a szlovenszkói összmagyarság kisebbségi nehéz helyzetét is statisztikai adatokkal és kimutatásokkal kibővítve tárta fel.
Scotus Viator városunkból másnap délelőtt folytatta tanulmányútját a csehszlovák-magyar határon meglátogatta Léva, Losonc, Rimaszombat, Beje és Kassa városokat.
Nyilatkozatot nem tett, keveset beszélt, inkább sok jegyzetet készített. Mondotta, hogy nem szónokolni jött ide, hanem komoly tanulmányokat végezni. Meg akarta ismerni az itteni életet a sérelmeket, mert régóta fogfalkozik a szlovák kérdéssel, amely egész életében érdekelte.
A magyarság kiküldöttei érdeklődéssel tárgyalták a tanácskozás hatásának lehetőségeit, — azonban nem sok eredményt vártak Scotus1 Viator tanulmányútjától, mert nagy barátság fűzte egyetemi tanár kollégájához Masaryk cseh államfőhöz
A magyarság felkészült ezután is a közös cél eléréséhez s kellő politikai előkészítéssel ment neki az érsekújvári járási és tartományi választásoknak, és a Magyar Nemzeti Párt ismét változatlanul a legnagyobb pártja maradt városunknak. A két magyar párt együttesen csaknem az összes szavazatok felét szerezte meg.
Elődöntője volt ez a néhány hónap múlva esedékessé váló községi képviselőtestületi választásoknak, amelyeknek előszele erősen foglalkoztatta nemcsak az egvesült magyar pártok vezető embereit, hanem főleg a csehszlovák blokk vezéregyéniségeit, akiknek erős erkölcsi és nagy anyagi támogatói a hivatalos aparátusok voltak. Különféle ürügy alatt már előre csalogatták a magyar választó polgárokat, főleg azokat, akik  nyugdíjat avagy kegydíjat élveztek, avagy valamelyes függő viszonyban voltak az állammal, állami üzemekkel, csehszlovák vezető emberekkel.

A legközelebbi időben tartandó községi képviselőtestületi választások eredményétől függött az ittefni magyarság sorsa, vajon megszerzi-e a szavazatok abszolút többségét és ezzel biztosítja-e a városbírói széket a maga jelöltje részére. A hivatalos körök, bár teljes elismeréssel voltak dr. Holota városbíró mintaszerű várospfetikai ós közigazgatási vezetése iránt, ennek dacára, minden fáradozásukkai arrá törekedtek, hogy   a legközelebbi ciklusban, a respublika második decéniumának kezdetén, Érsekújvárott is a városbírói tisztséget csehszlovák vezető egyéniséggel töltessék be, amely város egyedüli volt Szlovenszkón, ahol a város vezetése még mindig gerinces, kormányellenes magyar emberek kezében volt. A várospolitika akkori magyar többsége méltányos volt és meg tudta szervezni a város közigazgatásában a békét, a harmóniát, — becsülettel látta el a reárótt kötelezettségeit. Kell-e ennél több egy meglehetősen vegyes nemzetiségű és politikai pártállású városban? . . .
A város magyar többsége ezt a békés, megértő, igazságos, várospolitikát szerette volna a további esztendőkre is biztosítani - megtartani. A csehszlovák lakosságnak pedig korrektül el kellett volna ismernie, hogy ily mintaszerű közigazgatás mellett a városbírói tisztségnek magyar emberrel vaIó betöltése, becsületes megoldás s további újabb négyéves békés, nyugodt együttműködést biztosít a város minden lakosának.
A járási főnök a választás 1929. március hó 16-ik napjára tűzte ki. Óriási agitáció folyt a háromhetes választást megelőző időben. A választás eredménye, a magyar pártok diadala pedig minden felfokozott várakozást felülmúlt. A magyar blokk a 36 tagú képviselőtestületben 19 mandátumával megkapta a szavazatok abszolút  többségét, míg a többi 10 párt 17 mandátumhoz jutott, 8 párt nem kapott mandátumot. A választás az egyesült magyar, valamint polgári pártok erősödését hozta meg, a szocialisták tíz mandátum közül hármat vesztettek, a kommunisták 50 szálakkal kevesebb szavazatot kaptak.
Ezen választás eredménye nagy jelentősége abban van, hogy magyar lakosság életereje győzedelmeskedett minden elnemzetlenítö törekvéssel szemben. A nemzeti összetartás ereje, a kulturális összetartozás érzése csodákat művelt a magyar tömegeket s lelkesen és fanatizálva, győzniakarással és ellenálhatatlan sodró lendülettel bevehetetlennek hitt állásokat foglalt el. Ezen Eyőzeíem politikai jelentősége igen nagy volt az itteni kisebbségi ^n sínylődő magyarság további életére, elhivatottságára, i és gazdasági küzdelmeire, a munkanélkülivé vált magyar ckásság szociális érdiekéire. Közös erővel, egyakarattal, meg-egymás iránti szeretettel csodákat tudott a további művelni az itteni magyarság, amelynek nemzeti munkáját csodálattal nézte Szlovenszkószerte a kisebbségi magyarság, erőt, hitet merítve önmaga részére is. Ezzel az igaz magyar hűséggel összetartva Érsekújvár továbbra is a szlovenszkói magyarság erőssége, központja, irányitója maradt. A választás estéjén Holota János dr. városbíró, nemzetgyűlési képviselő, akinek oroszlánrésze volt a magyar pártok váratlan sikerében, a következőket mondotta:
—    Számítottam a győzelemre s annál jobban örülök néki mert ez nagy igazolásom azokkal szemben, akik hónapokon keresztül szinte érthetetlen, ellenséges elfogultsággal bántottak és rágalmaztak. Az érsekújvári tömegek igazolása meghat s nagy erőt ad a jövő munkámhoz.
—    A sikert legelsősorban három tényezőnek köszönhetem. Az egyik a magyar asszonyok fanatikus lelkesedése volt, a másik pedig a szegénynép kitartása. Annak a szegénynépnek a kitartása, melyről ötesztendős működésem alatt úgy gondoskodtam, mint eddig még úgy hiszem soha Érsekujvárott. Bizonyos, hogy a jövőben még nagyobb gondot fogok erre fordítani.
—    Utoljára, de nem utolsóként lapunkat az Érsekújvár és Vidékét említem meg, mely a magyar győzelemhez nemcsak értékes propagandával járult hozzá, de amely a magyar többség ötesztendős munkája alatt tárgyilagosságával s konstruktív kritikái ával nagy segítségünkre volt abban a munkában, melyért az érsekújvári tömegek ma olyan egységesen fejezték ki elismerésüket.
—    A programmom: az, ami eddig volt. Dolgozni. És mindenkinek a polgármestere lenni, nemzetiségre, vallásra és társadalmi különbségre valló tekintet nélkül. Hiszem, hogy a most kissé felforrósodott helyzet néhány nap alatt lecsendesedik s az a nemzetiségi béke, mely évek óta büszkeségünk, a jövőben is meglesz.
A választás jogerőre emelkedése után, április 8-án alakult még az új képviselőtestület és Holota János dr. ellenjelölt nélkül újból Érsekújvár városbírájává lett megválasztva.
A magyarság dicsőséges győzelmében megnyugodott az itteni csehszlovák kisebbség. A város gazdaság-politikai irányvonalát megszabta annak újonnan megválasztott magyar városbírája: dr. Holota János.
Érsekújvár város magyar közönsége, eme várakozáson felüli nagy választási győzelme után a magyar egység, testvériség további kiállásait nemcsak politikai, városgazdasági téren, hanem kulturális megmozdulásaiban is példaadóan mutatta meg.
A csehszlovák kormányvezetés váratlanul feloszlatta másfél esztendővel a hat éves ciklus lejárta előtt a parlamentet és a szenátust is és október 27-ére kitűzték a választást. A politikai pártok ismét harcra készen állanak.
A szlovákiai magyarságot természetesen a magvar pártok helyzete érdekélte. A választásba a két magyar párt közös listával egyesülten indult mind az érsekújvári, mind a kassai kerületben. Súlyos kérdés volt a jelöltek összeállítása. Városunk ós vidékének gazdatársadalma a Magyar Nemzeti Párt mezőgazdasági szakosztályának értekezletén egy jogászt,   Holota János dr-t és egy képzett gazdát, Jaross Andort óhajtotta két első helyen jelölni. Sok gondot okozott, mikép juthatna be a parlamentbe Jaross, aki olyan értékes munkásságot fejtett ki. A párt ótátrafüredi értekezletén összeállították a listákat, amelyek mindenkit kielégítettek.
A magyar pártok egységének, élniakarásának 30.000 szavazattöbbség volt az eredménye és Szloveaszkón, dacára ezen erősödésnek, 403.000 szavazattal a képviselőházban mégis egy mandátumot veszítettek. Oka ennek az volt, hogy amíg egy prágai kerületben vagy Eperjesen s más felvidéki szlovák kerületben 19.000 —20.000 szavazattal már lehetett mandátumot szerezni, addig az érsekújvári kerületben 28—30.000 szavazat,volt szükséges. A magyarságot -számarányához 12 mandátum illette volna, meg, így azonban csak 9 képviselő került be a prágai parlamentbe. Eklatáns példája ez is a volt csehszlovák demokráciának.
A csehszlovák kormány 1930. december l-re népszámlálást rendelt el. Az összeírást kizárólag csehszlovák tisztviselők végezték. A város lakossága az utóbbi 10 év allatt háromezernél több lélekkel gyarapodott s elérte a 22.457 lélekszámot. A magyarság 815 lélekkel szaporodva 10.193-at tett ki, míg csehszlovák nemzetiségű 9.561 lakos volt.
Nem érdektelen összehasonlítani városunk lakóinak nemzetiségi megoszlását az utóbbi 50 év alatt, amelyet a következő táblázat tüntet ki:

Az utolsó, 1938. évi népszámlálás már a visszacsatolás után, december 15-én történt. Az államfordulatok meghazudtolták a cseh népszámlálás adatait, akárcsak a húsz éves megszállás alatti választások eredményei.
Az érsekújvári magyar társadalom legelterjedtebb lapja, az „Érsekújvár és Vidéke" 1931-ik évben 50-ik évfolyamába lépett. A kisebbségi húsz esztendős sors összekovácsolta a magyarságot és ezt a független politikai hetilapot. Harcolt a magyar kisebbség jogaiért, kis emberek egzisztenciájáért, választásokkor pedig a magyar politikai pártok merész szócsöve volt.
Az 1933. év küszöbén a csehszlovák pártok a tavasz folyamán tartandó városi képviselőtestületi választások előtt megkezdték agitációjukat az egységes magyar párt felbomlása céljából. Minden igyekezetük oda irányult, hogy a város vezetését a magyar kezekből kicsikarják, s ezzel városunk elnemzetlenítését tűzzel-vassal keresztülvigyék. A magyar pártok sem voltak restek. Mindenképen megakarták óvni az egységet. A nép egészséges bírálatát a várospolitikai életben nem másította meg. Mégis csak egyesek, akik személyes hiúságból vagy tudatlanságból, vagy a csehszlovák hivatalos körök és politikai pártok fondorlatából agitációjukkal kikezdték ezt az egységet.
A járási hivatal a községi választást március 12-re tűzte ki. Valósággá vált a sejtés: az országszerte irigyelt magyar egység megbomlott, mondhatni személyi hiúságból, és megszületett az érsekújvári katolikus párt.
A cseh választási törvény megengedte egyes választási csoportok kapcsolását. A magyar blokk az egyesült magyar és a katolikus pártokból tevődött. Kívüle még öt választási csoport alakult, amelyek mindegyike a magyar egység ellen harcolt.
Erős küzdelmet kellett vívnia a magyar pártoknak, mivel az előbbi képviselőtestület 36 tagból tevődött össze, míg az 1933-as választás már 42 tagot küldött ki. Így hát az eddigi 19 abszolút-többségű magyar egység legalább 21 taggal kell, hogy győztesen kerüljön ki, — különben kiesik kezéből a várospolitikai vezetés. A választás sikeres kimenetelére az összes rendelkezésre álló energiára nagy szükség volt az ellenfelekkel szemben, akik a legnagyobb vehemenciával folytatták agitációjukat.
Az egységes magyar pártok naggyűlését a legnagyobb érdeklődés előzte meg, amelyen Szlovenszkó valamennyi magyar vezér-embere részt vett.
A nagygyűlés szónokai: Esterházy János gróf, Törköly József dr., Fedor Miklós, Porubszky Géza dr., Jaross Andor, Galambos Béla, Holota János dr. valamennyien a nemzet iránti hűségről, a magyar egységről szólottak s kérték a választópolgárokat tartsák meg a magyar nemzet iránti eddigi hűségüket, maradjanak meg utolsó leheletükig magyarnak.
A tömeg szűnni nem akaró lelkesedéssel, éljenzéssel, helyesléssel fogadta vezéreinek szavait.
A választás napján egész Szlovenszkó magyarsága a kuruc városra, Érsekújvárra figyelt. Kíváncsian várta, mint végződik az újvári magyarok nehéz várospolitikai küzdelme.
A választás minden incidens nélkül folyt le. A magyarság belső harcának eredménye: a 42 tagú képviselőtestületbe nem jutott be abszolút többséggel, mint az elmúlt 1929. évi választásokon.
Az egyesült magyar pártok 16, a katolikus párt 4 képviselői tagságot szerzett A két magyar párt az eddigi 51%-ról 47.5%-ra esett vissza s így 3.5%-os veszteséget szenvedett.
A többi pártok között a képviselői tagság a következőképen oszlott meg: a csehszlovák nemzetiszocialista párt (Benes) 10%-ot, a szlovák Hlmka-párt 6%-ot, Hirsch aktivistái 3%-ot, a cigányok pártja 1/2%-ot, a magyar szoc. demokraták 1 1/2%-ot, a rokkantak 1/2%-ot, a csehszlovák szoc. demokrata párt 3.5%-ot, a kommunisták 9.5%-ot (a három marxista párt összesen 14.5%-ot) a zsidó-párt 7.5%-ott, a politikamentes párt 1.3%-ot, a dohánygyáriak és az iparos párt 2—2%-ot, az agrárok (Hodzsa párt), a szlovák keresztény párt, Mičura csehszlovák néppárt és a nemzeti demokratáik körülbelül 1—1%-át kapták a leadott szavazatoknak. A választási agitáció a 11.959 választó 95%-át hozta az urnák elé!
Nemzetiségi statisztika szempontjából ismét mesghazudtolta az 1930. évi cseh népszámlálást, mert aj megválasztottak legalább 75%-a magyar nemzetiségű, míg 15%-a szlovák és 10%-a cseh. Vagyis a 49%-os csehszlovák arány 25%-ra zsugorodott.
A választást Benkő mérnök politikamentes pártja megpeticionálta és 300 szavazót hallgatott ki a járási hivatal, mint elsőfokú politikai hatóság.
Ezzel a városházán beállott az ex-lex állapot. A választási fellebbezés elintézésiéig rövid időre elvesztette aktualitását a városbíró-kérdés. A hivatalos körök és a csehszlovák pártok mindamellett állandó megbeszéléseket tartottak a jövendő városbíró személyét illetőleg.
A magyarság vezérei Holota dr. személye mellett foglaltak állást, aki 9 éve vezette már a várost, s akit közigazgatási szakértelme predesztinált elsősorban erre az állásra.
A csehszlovák blokk Bláha Károly, vasúti vendéglős, eddig városbíró-helyettes személyét óhajtotta a városbírói székbe ültetni. Mellette a Hodza-párti Michnay Gusztáv szlovák ellemi iskolai igazgató, Holec János káplán (Hlinka-párti) nevét emlegették. A kommunista párt városbíró-jelöltje Prohászka József volt.
Kéthónapi huzavona után a választás elleni fellebbezést visszavonták — az országos hivatal előadója a választás ellen beadott fellebbezést amúgy is elutasította volna, — s az jogerőre emelkedett.
A közvélemény meggyőződésévé lett, hogy az eddigi város-bírák személyében nem lesz változás. Ezt igazolja az utóbbi évek alkotó munkája. A város magyar vezetése soha nem élt vissza azzal a bizalommal, amellyel a lakosság képviselői kitüntették. Nem leplezte magyarságát, azt büszkén vallotta és hirdette, tisztában volt történelmi hivatásával, de pártatlanságával s igazságra törekvéseivel még politikai ellenfeleinek az elismerését is kivívta.
A városbírói választást két hónapi halasztással június 14-re tűzték ki, amelynek kimenetele iránt városszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg.
Megelégedéssel fogadta az újvári magyarság a városbíróválasztó gyűlés eredményét: Holota János dr-t 22 szavazattal, abszolút többséggel immáron negyedízben választották meg városbíróvá. A választást, az újonnan kiadott kormányrendelet értelmében a prágai kormány hagyja jóvá. Dr. Holota János jóváhagyását politikai okokból kénytelen volt a kormány kimondani, mivel a nép akarata érvényesült s a cseh demokrácia, legalább is a külfölddel szemben, annak látszatát akarta érvényesíteni, hogy respektálja a demokratikus elveket.
A választási nehéz küzdelmek és események lezajlottak, a kedélyek megnyugodtak, s magyar vezetés mellett megkezdődhetett a várospolitikában a további alkotó munka.
A város évi költségvetéseinek egyik legnagyobb tétek a kulturális kiadások voltak, amelyek évente a 150.000 pengőt is meghaladták. Kettős feladat hárult ebből a kötelezettségből a városra. A kisebbségi magyarság kultúráját csakis úgy lehetett fenntartani és fejleszteni, ha ugyanakkor a csehszlovák nemzetiség is hasonló elbánásbán részesült a város magyar vezetőségétől.
Újvárnak az utolsó évtizedben történt rohamos fejlődése s a régi iskolák elégtelensége és meg nem felelő volta, amelyet a felettes iskolai hatóságok is többízben kifogásoltak, arra késztette az iskolafenntartó várost, hogy egyidőben két modern elemi iskolai épületet emeljen, mind a magyar, mind a szlovák gyermekek részére.
A Magyar Nemzeti Párt az 1933. év júniusában nagysikerű gyűlést tartott Érsekújvárott, ugyanazon a napon, amikor a csehszlovák pártok revízió-ellenes gyűlésükön tiltakoztak a köztársaság bármily módon való megcsonkítása ellen A magyar gyűlésen mintegy 400 udvardi gazda is felvonult Jaross Andor és Pintér Béla vezetése alatt, Szűz Máriás magyar lobogóval, ami nagy feltűnést keltett. A gyűlés, valamint a felvonulás rendben, minden . rendzavarás nélkül, méltóságteljesen folyt le. Az udvardi gazdák közül számosat hazaérkeztük után a cseh csendőrség letartóztatott s megindították ellenük az eljárást. Később csak Jaross és Pintér ellen emeltek vádat a köztársaság védelméről szóló törvény 14. paragrafusa alapján. A nyitrai kerületi bíróság Jaross Andort feltételesen 14 napi fegyházra, Pintér Bélát 14 napi elzárásra ítélte az Érsekújvárott elmondott beszédeik jogos kritikái miatt. A felsőbíróság fellebbezés folytán Jarosst felmentette a vád alól.
Az 1929. évi nemzetgyűlés hatesztendős ciklusa lejárt. Urnák elé szólítják ismét a köztársaság népét. A magyarság fajszeretete, igazi jelleme, erős öntudata jegyében folytatta tovább nehéz életküzdelmét, férfiasan és öntudatosan várva a dicső magyar feltámadást. Ezekkel a jellemvonásokkal felfegyverkezve indul az újabb, 1935 május 19-iki választási küzdelembe keresztényi hitévet édjes egységgel, összetartással, a tömegek erejével ós a magyarságába vetett bizalmával.
A magyarság közéleti vezérei Ótátrafüreden megtartották a jelölőgyűlést, amelyet a szlovenszkói magyarság nagy megnyugvással fogadott. A választást megelőző agitáoiót sem kellett oly nagy mérvben kifejteni, mert Szlovenszkó magyarsága biztos tudatában volt a választás sikerének.
A választási erőpróba nagy volt. A cseh pártok hatalmas agitációt fejtettek ki. A magyarság híven kitartott s ez alkalommal is fényes sikert aratott országos és helyi viszonylatban egyaránt. A köztársaságban 35.000, az érsekújvári kerületben 14.000 és városunkban 550 szavazattal többet értek el az előző nemzetgyűlési választásokkal szemben. A magyarságnak újból 9 képviselője és 5 szenátora lett a prágai parlamentben. Helyi vonatkozásban már az első skrutíniumban dr. Holota János harmadízben, dr. Turchányi Imre, új szenátorként elsőízben szereztek mandátumot. Kerületünkben új képviselőnk pedig Jaross Andor lett.
Ezen országos választások eredménye: a szudétanémet Heinlein-párt nagy előretörésével erősítette a kisebbségek sorsát. Külpolitikailag pedig kegyelemdöfés volt a köztársaság létezésére.
Ugyancsak nem hozott változást a következő tartománygyűlési és járási választás sem. Járásunkban a magyar párt továbbra is a járás legnagyobb pártja maradt.
Az 1935-ös év mozgalmas éve volt Érsekújvárnak. A lezajlott négy politikai válaisztás sikerei után országos magyar dalosverseny, kerületi cserkész-jamboree és a törökök kiűzésének 250 éves jubileuma lett az elkövetkező nyári hónapok programmja. Az ünnepségek sorozata nemcsak Érsekújvár és közvetlen vidékének, hanem Szlovenszkó összmagyarságának váltak ünnepnapjaivá.
Az országos Dalosszövetség elnöke dr. Giller János, ügyvezető alelnöke dr. Bicsovszky Kázmér, az elnökséggel karöltve, a kurucok városát, Érsekújvárt szemelték ki az ünnepségek megtartására, mivel Újvár városának a török uralom alól való felszabadulása 250-ik évfordulóját és Nagyságos Fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc halála 200-ik évfordulóját ünnepli a szlovenszkói kisebbségi magyarság ebben az esztendőben.
A magyar dal egyesítő ereje 31 dalárda 1200 dalosát hozta egybe városunkba, hogy elzengjek az összetartás szép dalát a közös kisebbségi sors jegyében s annak jobbra fordulásában.
A kétnapos ünnepségek fényes sorozata, a magyar dal érsekújvári ünnepének emléke kitörülhetetlenül vésődött be minden megjelent magyar ember lelkébe. Díszhangverseny volt a két nap fénypontja, amely a cseh huszárlaktanya fedett lovardájában folyt le és azon 5000-nél több ember vett részt, amely tömeg a sportpályáról a városon keresztül díszmenetben vonult fel a hangverseny helyére.
Páratlan volt a maga nemében, amikor 1200 dalos helyezkedett el a hatalmas helyiségben s az összkar kedves kuruc egyvelegét adták elő. Majd egymásután az egyes dalárdák szerepeltek énekszámaikkal.
Újvár közönsége szeretettel fogadta és vendégelte meg Szlovenszkó minden tájáról idesereglett dalosokat és hálásan gondol vissza a magyar dal nagy ünnepségére.

Érsekújvár felszabadulásának 250 éves jubileumát ünneplö tömeg
Városunknak ez évben harmadik, de egyúttal legnagyobb ünnepsége augusztus 18-án rendeztetett abból az alkalomból, hogy 250 éve volt annak az egész keresztény vüágra szóló nagy eseménynek, hogy sikerült kiverni Érsekújvár híres várából a várat 22 esztendeje megszállva tartó török seregeket.
A város tanácsa és magyar vezetősége grandiózus terveket dolgozott ki, azonban a cseh hivatalos körök megakadályozták a nagy méretű programm megtartását. A prágai minisztertanácsot is foglalkoztatta az ügy, mivel a város meg akarta hívni elsősorban a Vatikánt, amely annak idején Incze pápa révén teljes erkölcsi ós anyagi támogatást nyújtott a törökök elleni hadjárathoz, azonkívül mindazon országok kormányait amelyek Újvár várának visszahódításához katonával vagy pénzel hozzájárultak.
A város tanácsa megbízásából dr. Turchányi Imre szenátor eljárt a külügyminisztériumban az engedély megszerzése végett, sajnos azonban, a külügyminisztérium hivatalos táviratban értesítette a várost, hogy a prágai kormány nem tartja kívánatosnak a külföldi kormányok meghívását az ünnepségre és annak megrendezését csak szlovenszkói viszonylatban engedélyezte. Egyúttal a hivatalos körök erre a minisztertanácsi döntésre tekintettel nem ajánlották az állami- és közhivatalnokoknak s a hatóság képviselőinek, hogy az ünnepségeken résztvegyenek.
A jubileumi napok nagyarányú előkészületeit Saskó Gyula városi titkár, főrendező látta el, amelyek iránt a delszlovenszkő! magyarság minden képzeletet felülmúló érdeklődést tanúsított s bizonyosra volt vehető, hogy e történeti nevezetességű napokra messze vidékről zarándokolnak el a magyarok, hogy a keresztény világnak ezt a diadalünnepét minél méltóbban megünnepeljék.
Az ünnepségek programmját — hivatalos utasításra — két ízben is meg kellett változtatni, megszűkíteni. A meghívót kisebbített programmjával újból kellett nyomatni, a műsor egyes pontjait lemondani, mindazonáltal a magára hagyott és a hivatalos körök által ignorált magyarság s az ünnepség rendezősége mindent megtett, hogy e történelmi nagy jubileum méltó lehessen a kuruc város tradícióihoz.
Érsekújvár fennállása óta alig volt példa, hogy ezek között a falak között ilyen méretű és sikerű ünnepség megtartására került volna a sor. Az ünnepséget teljes rend, tökéletes megrendezés és fegyelmezettség, valamint ünnepi hangulat jellemezték, — dacára annak, hogy-közel 15.000 ember ünnepelte a jubileumot.
A kétnapos ünnepségek első eseménye az ezen napokra megszervezett történeti kiállítás ünnepélyes megnyitása volt. Turchányi Imre dr. szenátor — városi kulturbizottsági elnök — megnyitó-és Haiczl Kálmán dr., szögyéni plébános, a nagy történettudós, tartalmas beszédével melegen üdvözölték a kiállítás megszervezőit. Ez a kiállítási anyag képezte a mai múzeum magvát. Képzelhető-e szebb feladat, mint Érsekújvárott, a kisebbségi magyar mozgalmak bölcsőjében egy olyan kultúrintézményt léte-mtem, mely a magyar mult értékeinek kiszivárgását, idegen kézre kerülését meggátolná?
Így született meg talán inkább a szívében néhánv lelkes embernek a gondolat, hogy az itteni magyarság kezébe egy kézzelfogható történelmi bizonyítékokból kovácsolt pajzsot ád védelmül az előrenyomuló csehszlovákizmus ellen.
A kiállítást két hét leforgása alatt, a csehszlovák bojkott ellenére is 8.000 magyar nézte meg. A kiállítás bezártával az ott öszszegyüjtött anyagot Albrecht Lajos, Szőke Béla és Saskó Kázmér
rendezték, a város a gyüjteménvt sajátjává fogadta s az érsekújvári városi múzeumot megakulttá nyilvánította. Egyúttal bízottságot nevezett ki annak vezetésére. A bizottság elnökévé Thain János gimnáziumi tanárt hívták meg, mint varosunk legnagyobb magángyüjteményének tulajdonosát. A bizottság alelnöke Albrecht Lajos lett, aki ezt a tisztséget nyugalombavonulása és Érsekújvárról való elköltözése idejéig, 1937-ig a legnagyobb buzgal0mal látta el.

Dr. Holota János városbíró ünnepi beszédet mond 1935 aug. 19-én
Az ünnepség főnapján Jantausch nagyszombati püspök, a történelmi nevezetességű piactéren 4—5000 ember jelenlétében tábori misét mondott. A főpapi mise végeztével a tömeg zárt sorokban a Czuczor-téren, Berecz Gyula komáromi szobrászművész sikerült emlékmüvét leplezte le. A talapzat az egykori újvári hatbástyájú erőd kicsinvített mása, amelyből a vár egykorii várfalának kömaradványaiból emeikedik ki a szobor, melynek tetején a kereszt gyözedelmét jelképezi a török félhold egykori uralma felett. povkori érsekújvári osatáról Holota János dr. városbíró, nemzetgyűlési képviselő mondotta.
Az emlékművet a Szlovenszkóból idesereglett magyarság vezetői és a magyar falvak kiküldöttei hazafias szavak kíséretében megkoszorúzták.
Az ünnepségekre megjelent a szlovák falvak ájtatos nepe is s kora délután processzióval vonult fel a Kalvaria-bastyara, hogy ott végighallgassa a litániát. Három óra felé pedig a magyar hívek 7.000-re tehető tömege indult el, hogy a Kálvárián rendezett litánián adózzon a történelmi nap emlékének s meghallgassa Porubszky Géza dr. kéméndi plébános, nemzetgyűlési képviselő történelmi tartalomtól teli beszédét.
Érsekújvár jubileumi ünnepségeinek két napja igen mozgalmas volt, amelyek az esti gyertyás körmenettel nyertek impozáns befejezést s azon 15.000 ember sorakozott fel keresztényi áhitattal, büszke magyar hittel és faji önérzettel, dacára a cseh hivatalos körök hallatlan akadékoskodásának, lelkesen megmutatta, hogy tud a múltért lelkesedni és hálát adni azoknak, akik kereszténységükért és magyarságukért, ha kell, életüket is áldozzák!
Érsekújvár 1936 március havában magyar kisebbségi életének a legnagyobb napjait élte meg. A Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt vezetőségei több hónapi kemény és kitartó munka után kimondották a két párt egyesülését „Egyesült Párt" elnevezéssel.
Az Egyesült Párt zászlóbontása 1936 június 21-án volt, amely nap történelmi fontosságú esemény színhelyévé tette Érsekújvár városát. A sors különös játéka, hogy a szlovenszkói magyarság kisebbségi politikai és kulturális életének döntő fontosságú eseményei a húsz esztendős cseh elnyomatás adatt városunk nagy történelmi múltú falai között zajlottak le. Idesereglett a szlovenszkói és kárpátaljai magyarság valamennyi számottevő vezéralakja, a messze környék városainak és falvainak öntudatos, lelkes magyarsága, hogy fényes keretek között a magyarság egységét jelképezzeés az Egyesült Párt megalakulását kimondhassa.
A 6.000-en felüli magyar tömeg 40 egységespárti zászló alatt vonult fel a kuruc város utcáin a Sporttelepre, amely ez alkalomra csodás szépseggel volt feldíszítve. A menet élén Holota János dr. országgyűlesi képviselő száz szép fehér magyarruhás újvári leányt vezetett.

Felvonulás az Egyesült Part alakuló gyülésére 1936 jún. 21-én

Tost Barna, Jaross Andor és gr. Esterházy János a menetben
Szüllö Géza dr. a magyar pártok Parlamenti klubjának elnöke fogadta a menetet s a magyarok kongresszusát megnyitottnak nyilvánította. Az Egyesült Párt programmjává kimondották: a nemzeti eszmét a keresztény valláserkölcsi felfogást, a szociális igazságot. Az új párt alapelveit Jaross Andor terjesztette elő s a kongresszus lelkes hangulatban kimondotta a megalakulást. Az országos vezetőséget Jaross Andor országos pártelnök vezetése alatt megválasztotta. A kongresszus emlékére június 21-ikét a csehszlovákiai magyar egység ünnepének nyilvánították.

Az egyesült Párt vezetöinek egy része az alakuló ülésen: gr. Esterházy János, Tost Barna, Holota János és Jaross Andor
A magyar kisebbségi politikai eseményekkel majdnem egy-időben a magyar kisebbségi kulturélet eseményének lett színhelyévé Érsekújvár. A Magyar Kisebbségi Társaság tartotta két napos „Tavaszi Parlamentijét". Részt vettek ezen a kongresszuson a szlovákiai magyarság kultúregyesületei, a Magyar Általános Tanító Egyesület, a főiskolai hallgatók egyesületei, a járási közművelődési testületek, a SZEMKÉ, a Prohászka Szövetség, a proletár kultűrszervezetek, a pozsonyi Műhely, a Munkás Akadémia helyi szervezetének delegáltjai. Ez a kultúrparlament felvonultatta a szlovákiai magyar kulturélet jobb- és baloldalának számos komoly értékét. Mindkét tábor készséggel és megértéssel viseltetett egymással szemben, jószándék volt mindkét félben s hasznára vált a szlovenszkói kisebbségi magyar kulturális élet további kialakulásának, amelyben eddig egymástól távolodó rétegei, a polgári középosztály és a magyar proletariátus közös magyar kulturfrontba egyesültek. Az egybegyűltek a kisebbségi magyarság javára jó munkát végeztek.
Az 1936. esztendő őszén, szeptember 19-én ismét nagy politikai esemény játszódott le Rákóczi városában, a kuruc Érsekújvárban. A csehszlovák köztársaság új államfője, dr. Benes Eduárd elnök a reichenbergi, gablonzi, lévai, pozsonyi látogatásai után városunkat is felkereste. Szükségesnek tartotta ugyanis megismerni a köztársaság kisebbségi vidékeit. — A magyarság szónokai, dr. Lapka Béla ügyvéd, járási tanácstag és dr. Holota János városbíró, nemzetgyűlési képviselő férfias nyíltsággal megmondották üdvözlő beszédeikben, hogy a köztársaságban élő magyarság az általános és örök igaz jogok alapján magyarok akarnak maradni.
Távozásakor dr. Holotától még külön búcsút vett, megköszönte a kedves fogadtatást s mosolyogva mondotta: „mi már régi isinjerősök vagyunk, városbíró űr, hogy vannak a legutolsó látogatásom óta?" — „Küzdünk, — válaszolt Holota, — Elnök űr, de kitartunk!"
Délszlovenszkó metropolisát, ősi kuruc városát, 1937 június 30-án dr. Hodzsa Milán cseh kormányelnök látogatta meg. A város nevében dr. Holota János üdvözölte, megemlítvén beszédében, hogy ennek a városnak magyar többsége öntudatosan és gerincesen hű maradt és hű marad nemzeti múltjához és meggyőződéséhez.
A kormány elnöki látogatás hetében a Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület érsekújvári szervezete Jaross Andorné országos elnökasszony vezetése alatt tartotta meg alakuló ülését. Nagyvonalú gyermek-szociális program-mot adott ez a gyűlés. Megmentésére sietett legfőképen a magyar gyermekeknek, akiket meg kell mentem egy szebb magyar jövendő számára!
A magyarság az új esztendő elején tudatára ébredt, hogy döntő fordulat előtt áll. Az újvári magyarok önérzettel, teli hittel és reaménnyel élték át az 1938-as esztendő nagy politikai eseményeit, melyek gyorsan, filmszerűen peregték le. A májusi mozgósítás, a parlamenti deklarációk ü kisebbségi magyar képviselők részéről, a szeptemberi történelmi német napok, a Szudétavidék elosatolása, a prágai magyar és lengyel követek jegyzéke a cseh kormányhoz, amelyben bejelentették területi igényeiket országaik részéről, a szeptember 26-iki általános mozgósítás elrendelése és a müncheni egyezmény szenzációként hatott a város őslakosaira.
A Magyar Nemzeti Tanács megalakulása és a pozsonyi rádióban Jaross Andor által elmondott határozat pedig minden magyart egyakaratűvá tett, szorongva várva a komáromi magyar-szlovák tárgyalások eredményét, míg a Mindenható igazságot szolgáltatott — városunk november hó 8-án felszabadult a húsz esztendős rabság alól.
Érsekujvár magyar népe, a kurucok ivadéka teljesítette kötelességét! Gerincesen kitartott magyar nemzete javára és dicsőségére!
Érsekújvár. Írta: Saskó Gyula ny. városi főtitkár In: Hangel László, Mit élt át a Felvidék. Kiadta a Felvidéki volt Politikai Foglyok Országos Érdekvédelmi Szövetsége, Bp. 1939, 458.old.