Ez a róka, miután felfalta a territóriumában leledző összes nyulat, fácánt, pocikot, kénytelen volt kényszer-éhségsztrájkot hirdetni. Legnagyobb meglepetésére senki se sajnálta meg, nem akadt róka, aki dobott volna neki egy falat ennivalót, ezt követően hamarosan lemondott eltökélt szándékáról és elment tyúkot lopni a szegény ember udvarába. A szegény embernek sok tyúkja volt, számát se tudta. Puskája viszont nem volt. Bosszantó, hogy ravaszdi pont a szegény ember tyúkjait hordta el. A gazdagét nem vihette, mert ugye a gazdag ember nem fog holmiféle baromfiakkal bíbelődni. Pedig tehette volna. Pénze volt elegendő. Neki a mázsánként huszonkét eurós gabona meg se kottyant volna. De nem tette.
Egy idő után a szegény ember azt észlelte, hogy  egyre kevesebb a tyúk az udvaron. Meg is kérdezte a szegény asszonyt, vajon mi lehet ennek az oka? A szegényasszony se tudta. Tyúktolvaj, netán a róka a tettes? Hétfőn este megszámolták a tyúkokat. Huszonnyolc. Kedden is megszámolták. Huszonhét. Azannyát! Mondta a szegény ember, akit az ág is húz.
A szegényember meg a szegényasszony éjjel felváltva strázsálták a tyúkólat. Pontban éjfél után tizenhat perccel megérkezett a róka a mindennapi betevő falatért. Azannyát! Mondta hangtalanul a szegényember, mert éjfél után ő volt a soros. Előkapta a vasvillát. Reggel elmondta a szegényasszonynak, hogy az éjjel belecsapott a villám a rókába.
A szegényember másnap megnyúzta a rókát, megreparálta a tyúkólat, kipótolta a hiányzó deszkát. Ezután minden este megszámolta a tyúkocskáit, nem hiányoznak-e,  beültek-e időben a helyükre. Nem akarta, hogy bajuk essék. Ebben a percben vége a mesének.
Itt a vége, fuss el véle! Tanulság? Talán az, hogy jó lenne, ha a kedves szülő is megszámolná esteledvén a kiskorú csemetéit, nem hiányoznak-e, otthon vannak-e már, beültek-e már a képernyő elé, mert ha kint maradnak, éjjel őket is elkapja a róka!

Az Ipoly folyó védőgátja Helembánál. Fotó: M. Nagy László