Mi is történt valójában? Az történt, hogy ebben a kitalált birodalomban minden rózsaszín volt. Még a szürke is. Magyarán, rózsaszíne volt az égboltnak, fűnek, fának, háznak, fakanálnak. Rózsaszínben pompázott a drapéria, a tenger, a rózsaszín hegyoldalban legelő tehenek, kutyák, macskák, díszhalak, a papír, a rányomtatott betűk. Rózsaszín volt a tizes, húszas, százas, ötszázas, a rúzs, a kovboj kalapja, a nemzeti zászló, a Real, Barcelóna, Machacskala, Szímő focicsapatainak szerelése is.  Még a börtön rácsos ablaka is a rózsa színében tündökölt.. Gyönyörű volt az élet. Többen el is mondták, itt minden rózsaszín.
Igaz, ami igaz, ugyanúgy, mint a valós életben a rózsaszín világban is akadtak gondok. Képzeld el. Azt mondja a nejem – fiam ugorj le a bódba, hozz néhány kiflit tejet, vajat, sört, fejes salátát, szalvétát – lehetőleg rózsaszínt! Már a lépcsőkön orra esek. Nekimegyek az ajtónak, az összes villanyoszlopnak, ami nem csoda, mert minden rózsaszín. Ez még csak hagyján, de a velem szembejövő kiállhatatlan szomszédasszonyommal is összeütközök. Az se baj, hogy csak a hetedik próbálkozásra találom meg a kiflis boltot, miután végigjártam a vaskereskedést, gyógyszertárat, sexshopot, vetőmagkereskedést, valamint a bő választékáról ismert festékárus bodegáját. A suszterhez meg a halárushoz végül is be se mentem, mert a szag elárulta, hogy rossz helyen járok.
Azt kell mondjam mégis minden simán ment, amíg valaki ki nem találta, hogy fel kell újítani a Rózsaszín Bált. Végül is miért ne? Bár már megszoktuk, hogy nincs, de mégiscsak jó lenne, ha vóna! Ekkor még senki nem gondolta, ez megossza majd az embereket.
Képzeld azt a botrányt. Az, hogy a zenészek rózsaszín cuccban rózsaszín hangszeren játszottak, hogy a sör, bor, pálinka, pezsgő, szóda is rózsaszín volt, - következésképpen az isten se tudta ki mit iszik, - senkit se zavart, de az, hogy az  összes hölgy rózsaszín toalettben jelent meg, már erős kávénak bizonyult. Mert ugye, ahogy az lenni szokott, mindenki tündökölni akart erre fel a szebbik nem mindegyike egyszínű báli költeményben lépett a terembe. Mindha egy rózsaszín bomba robbant volna. Az már csak tetőzte a bosszúságot, hogy a makeupok is egyformára – rózsaszínre - sikeredtek!
Érthető ezt követően nagy törés állt be. Valaki azonnal feltalálta az összes többi színt. Ezután a játékvezető kezében nem rózsaszín kártya villant, hanem sárga vagy piros. Például a fejes saláta rózsaszín helyett zöldre változott. Kialakult a vörös bor, fehér bor, rozé. A szivárvány magáévá tette az összes színt, a papagájok is pompás, sokszínű tollazatot öltöttek magukra ugyanúgy, mint a martosi vagy helembai népviseletbe öltözött menyecskék. Ez már maga a demokrácia – állapították meg a politológusok. Ebben a pillanatban természetesen vége a mesének. A színtiszta valóságba, a puszta jelenbe, furcsa demokráciánkba léptünk.
Természetesen felkészületlenül, mert megszoktuk a mesevilágot. Tudjuk a demokratikus rendszer sem ideális, de pillanatnyilag nincs jobb. Fokozatosan meg kell tanulni elfogadni az ellenvéleményt is, nevezetesen, hogy valaki más pártra voksol, más csapatnak szurkol. A csata után jönnek a hétköznapok és itt már  nem szabad ellenséget látni abban, aki másként látja a dolgokat. Attól ő még tolhatja előre a közösség szekerét.
Az egyszínű világ már a múlté.

A Helembai Öszirózsák fellépése Kürtön. Fotó: M. Nagy László