Az architektúra fényképezésére speciális, erre a célra kifejlesztett kamerát célszerű használni, de ilyen készüléket csakis erre szakosodott fotósok engedhetnek meg maguknak. Mi ilyennel nem rendelkezünk, ezért leleményességünkkel próbálunk jó eredményeket elérni, ami sokkal nagyobb odafigyelést igényel.
Szóltunk arról, hogy az embert, állatot tisztességes fotós nem ábrázol előnytelen, sértő, eltorzított formában. Bár egy rosszul lefotózott épület nem szól vissza, itt se adjuk alább. Végül is a kép minket minősít.
Közelről fotózott magas házak, tornyok vonalai fölfele összefutnak. Ha a torzulás nem nagy hagyományos nagyításnál a fénykép papír síkjának elferdítésével ez korrigálható, de a photoshopban is van ilyen program. Mindenképpen célszerűbb a felvétel készítésénél jobban odafigyelni. Lényeges, hogy a film síkja párhuzamos legyen az épülettel, azaz a gépnek vízszintesen kell állnia, hogy elkerüljük a függőleges vonalak elferdülését Ha ferdén tartjuk a kamerát, fölfele emelve az objektívet, máris eltűnnek a párhuzamos vonalak. Olykor segít, ha kicseréljük a lencsét széles látószögűre, ha van rá lehetőség távolabbra megyünk, esetleg magasabbra, de az utóbbi csak kivételes esetben jó, mert íratlan, javasolt szabály, hogy épületet szemmagasságból veszünk filmre.
Az épületről igyekezzünk plasztikus képet adni. Jól néz ki a fotó, ha a hozzánk közelebbi oldal árnyékban van. A sok dísszel,  apróbb kiugrásokkal tarkított házakat inkább szórt fényben fotózzuk. A modern építmények nagyobb, sima elemei viszont a megfelelő szögből érkező fény-árnyék játékát nagyon szeretik.
Jó érzékkel szabjuk meg mennyi kerül a fotóra az épület környezetéből. Ha csak egy mód van rá kerüljük el a drótokat, vezetékeket, oszlopokat az előtérből!
Belső felvételek készítésénél például templomban soha !!! ne használjunk vakut, mert gyenge fényével csak 3-4 méterig világítja meg a belteret. A háttér sötét marad. Használjunk állványt. Ha nincs kéznél, fényképezőgépünket egy oszlophoz, ajtófélfához szorítsuk. Óvatosan, automatára állítva exponálunk, hogy a gép ne mozduljon, mert az expozíciós idő több másodperc is lehet.

A tárgyfotónak is fontos szerepe van. Ajánlatos lefényképezni használati tárgyainkat a kerékpártól a pecsétgyűrűig. A festményeket, faragott bútorokat, mindent, ami elmozdítható…
A tárgyak általában mozdulatlanok, fotózásuk mégsem könnyű. Ha besorolást akarunk nyerni az igényesebb fotósok képzelt gárdájába, tegyük próbára magunkat. Birkózzunk meg például egy egyszerű feladattal. Fotózzunk le három tojást fehér, szürke és fekete alapon, úgy, hogy egy érdekes fotót kapjunk, amelyen tökéletesen kivehető a tojás héjának anyagszerűsége, az árnyékos részek nem üresek, a kompozíció izgalmas, kifejező.
Nagyon fontos a megvilágítás. Olykor a szórt, máskor az ellenfény mellett kell dönteni. Máskor az oldalfény lesz a sikeres választás. A  stabil állvány nélkülözhetetlen.

A késmárki ev.  templomról állóképet készítettem, mert csak így fért bele a képmezőbe. Azért hogy a torony függőleges vonalai el ne ferdüljenek.

A fölösleges előteret levágtam. Az alaprajzra nem merőlegesen nézünk. A közeli fal árnyékban. Valahogy így!

Körmöcbánya jellegzetes lejtős tere. Ha fekvő képet készítek a függőleges vonalak elferdülnek és torz képet kapok. Ez a fotó kivágás nélkül is elfogadható.

A kivágott képen jobban dominálnak az épületek. Az előtér látványos, de nem vonja el a figyelmet a fő témáról. A szórt fény lágy árnyékai ideálisak. A járda átlós kompozíciós kellemes hatást ad a fotónak.

<
>A berlini tévétorony fotózásánál szinte minden szabály felrúgva. Még jó néhány felvételre lenne szükségünk, ha ismertetni akarnánk  a komplexum arculatát.

Itt már látható, hogy a toronyhoz tartozó tetőszerűség a föld közelében van.

<
>Az architektúra fényképezésénél gyakran alkalmazunk sötét előteret. Lehet az egy kapu boltíve vagy esetünkben egy betoncső, a készülő lakótelepen. A fény játéka mindig jót tesz az alkotásunknak.

Egy ipartelepről is lehet készíteni érdekes felvételt. A felvétel felső részén látható konstrukció monumentálissá, az előtérben található út dinamikussá teszi a fotót.

Híd a Daugava folyón Rigában. Csak sejteni tudjuk, hogyan néz ki. Az acélköteleken áthatoló napfény hatása kárpótol. Az építmények tárgyilagos ábrázolásához olykor több fotóra van szükség.

A kassai dóm magas tornyának fotózásakor sokunknak beletörik a bicskája. Ilyenkor arányosan helyezzük a képmezőbe, hogy legalább egy elfogadható kompozíciót kapjunk. A gótikus díszítés és a ,kockás, fal miatt ajánlatos szórt fénynél dolgozni, mert a kemény napfény túlságosan cifrára, kontrasztosra változtatná a falakat.

A moszkvai Kozmos  komplexum mellett az ember eltörpül. Ez a felvétel nem sokat árul el magáról az épületről, annál többet a fotósról, aki félti az embert, hogy teljesen beépül az élettere.

Amikor átutazóban Krasznahorkán jártam ilyen idő volt. Nem lehetett sokat spekulálni. Teleobjektívet használtam állvánnyal, ezért a felvétel reális képet ad.

Játékos  ,bekeretezett,  fotó egy toronyról Prága belvárosának szűk utcáján. Borult égboltnál nincsenek kemény árnyékok.

Egy pozsonyi sikátor. Eső után a kövek csillogása teszi odafigyeltetővé az egyébként egyszerű fényképet.

Látványos kiskapu, rokonszenves anyagból. Lényeges milyen szögből fotózzuk. Ez egy elfogadható nézet.

Sziluettek. Fa és falevelek. Ez a felvétel inkább  ,művészfotó, . Hangulatot keltő, de nem sokat tudunk meg a kerítésről.

Üveget fényképezni nagyon nehéz. Műtermi feltételeket kell teremteni és a lehetőségeink, képességünk meghatározzák a minőséget.

A szék támlája oldalfényben plasztikusság látszatát kelti.

Az oszlop feje félig megvilágítva. Érdekesebbé teszi a felvételt.
(folytatjuk)
A szerző élérhetősége: m.nagy@watson.sk