A FOTÓZÁS TITKOS VILÁGA VI. / Tajný svet fotografie

Nyilvánvaló, hogy nem a gazdagok környezetében készülnek ezek a felvételek. Ez a műfaj elsősorban a fekete-fehér fotóra támaszkodik, mert így a színek hatásának nélkülözésével jobban oda tud figyeltetni arra a témára, amit közölni akar. Természetesen készíthetők nagyszerű színes szociofotók is, közülük is azok lesznek a legjobbak, amelyek a szín funkcióját kihasználva még erősebben érzékeltetik, emelik ki a fotó mondanivalóját.
A jó szociofotó lényege az, hogy igaz, a valóságot ábrázolja minden szépítés, ügyeskedés vagy trükk nélkül. Nem szükséges, hogy tükrözzék a készítője fotóba beépített véleményét, kommentárját. Ellenkezőleg. A fotós csak konstatáljon, rögzítsen, ne szóljon bele az eseménybe, ne befolyásoljon és semmi esetre se rendezzen. Bár tudjuk, hogy a szemek és a tekintet sokat elárul az alanyról, a szociofotó nem mindig igényli a kifejező arcot. Olykor megelégszik az ember pozíciója által kifejezésre juttatott információval.
Az aktuális politika általában nem szereti a szociofotót, mert az ilyen témájú képek a lehető legszélesebb skálában mindig hűen tükrözik a társadalom pillanatnyi helyzetét, és vizualitásukkal kritikus véleményt is mondanak róla, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a humor, a vidám, groteszk helyzetek nem jelennek meg a szociofotón. Bár ilyen felvételekkel ritkábban találkozunk. Érthető tehát, hogy a szociofotók csak ritkán találhatók meg a nyomtatott sajtó hasábjain. Inkább kiállítótermekben, fotóalbumokban élik a történelmet hűen rögzítő fotóéletüket.

Ezúttal az itt felsorakoztatott felvételekhez, amelyek zöme a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben készült nem csatolok kommentárt. Esetleg annyit, hogy a fejlett szocialista falu mindennapos életét mutatják be. A rendszerváltás után egy nemzetközi konferencián - Szocialista falu a fejlett szocialista társadalomban - címmel mutattam be közel ötven fotót egy rendhagyó, rögtönzött kiállításon. Egy véleményt szkenneltem ki az emlékkönyvből…

apám fúrógépe