Éhn Laci mintegy 10 év szívós munkájával összegyűjtötte és feldolgozta a rendelkezésre álló irodalom nagy részét. Könyvében végigkalauzolja az olvasót a szlovák nemzeti fejlődés történetén a kezdetektől egészen az 1880-as évekig. Az írás abban egyedi, hogy a szlovák történelmi narratíva mentén próbál objektív képet festeni az egyes eseményekről és történésekről. Így a könyvben egymás melett találunk idézeteket Rapant, Steier, Cambel (a szlovák akadémiai történeti intézet egykori igazgatója) és Demmel műveiből.

Ez viszont magával hozza a könyv kissé aránytévesztett kompozícióját, hiszen aki a hivatalos szlovák történetírás periodizációját követi, könnyen úgy jár mint a szovjet varrógépgyár munkatársa a régi viccben. Bárhogyan is illesztgette otthon a gyárból elcsent alkatrészeket, azokból sehogyan sem akart összeállni a varrógép...

A dolgokat nevén kell nevezni és ez könyv legnagyobb érdeme. A szlovák történetírás alapjában a háborús propaganda gyermeke és "érzékenysége" valójában a vitaképtelenségét leplezi. Termése nem a magyarokhoz szól. A magyarokra csak az ellenségképhez van szükség, mert ez talán az egyetlen talóalkozóasi pont a mai szlovákok önképében. Más kapocs nem is nagyon akad. Van ugyan közös - tanult - nyelv, de e műnyelven senki sem álmodik. Az eggyüvé tartozás élménye, amely Éhn Laci szerint a nemzeti lét ismérve, a mai szlovák társadalomban éppúgy nincs jelen, mint ahogyan nem volt ott a kezdeteknél...

A könyv legerősebb üzenete mindjárt az előszóban található - a szerző több vitát és kevesebb "békítő szándékot"- kér számon a magyar történésztársadalomtól. Utoljára ezt ilyen világosan talán Janics Kálmán fogalmazta meg.

A legkevésbé kiforrot fejezet a befejező rész, ahol a szerző átvette az ismert klisét, miszerint Magyarország 1918-as feldarabolását a rosszul kezelt nemzetiségi kérdés idézte elő. Valamint a magyar úri középosztály múltba révedése, gőgje, fejlődésképtelensége, stb.

Nézetünk szerint ennek éppenséggel a fordítotja igaz.

Ami an jövőbe látást illeti, ha az orosz cári udvar, vagy akár a britt birodalom 1914-ben képtelenek voltak felmérni saját döntéseik követketményeit, hogyan várhatnánk el ilyet Zólyom megye alispánjától. Másfelől a mai dél és középeurópai államok instabilitása és morális csődje nézetünk szerint az arisztokrácia jelentette kontinuitás hiányának tudható be.

Ami a dualizmus nemzetiségi politikáját, ill. az akkori felvidéki (cseh)szlovák nemzeti aspirációk jogosságát illeti,  ezt ma felesleges holmi analitikus vagy komparatív módszerekkel vizsgálni. A panszláv apostolok ezt a kérdést extenzíve megválaszolták miután az Antant által hatalomra kerültek. Kielégítően bemutatták, hogyan teljesítik saját programjaikat az országban rekedt kisebbségek vonatkozásában. Talán még emlékszünk mekkora értetlenséget váltott ki nemrég a szlovák politikai osztályból, amikor néhány felvidéki  magyar politikus - heccből - benyújtotta a kifordított 1848. márciusi Liptószentmiklósi memorandumot mint a mai Szlovákiai magyarok követelését az új kormányhoz... De Csehszlovákia egyébként is egy egészen egyededi eset Európában de talán a világon is - nem sok olyan országot találnánk még az úkori történelemben, amely lakosai egyharmadát kifosztotta és elüldözte...

A nagy műgondal megírt és rendkívül olvasmányos könyvet melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe, szerzőjének sok ihletet kívánunk a folytatáshoz...

---

A témához ajánljuk még:

2019-06-17   Nagyszombat, Szalay Ladislav könyvbemutatója
2019-07-01   Kniha týždňa: Ladislav Szalay, Triumf propagandy (2018)
2012-01-05   A hét könyve: Tilkovszky Loránt, Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon 1938-1941. Janics Kálmán, Az önbírálat torzulásai
2011-11-10   A hét könyve / Kniha týždňa: Demmel József, A szlovák nemzet születése / Zrod slovenského národa
2011-03-14   Kniha týždňa/A hét könyve: Gabriel Viktor: Legenda rokov meruôsmych